Az iszlám művészet általános jellemzői. A díszítő művészet

Az iszlám művészetnek a valláshoz kapcsolódó jellegzetessége a figurális ábrázolások elutasítása a Korán és a hádiszok alapján. Ez együttjárt a növényi, geometriai dekorációval valamint a tájképek nagy számával. Egyes korszakokban illetve területeken mégis léteztek figurális falfestmények és kézirat illusztrációk. A illusztrálandó művek témája tudományos, számos, a megértést könnyítő illusztráció díszítette őket, és ezek időnként embereket és állatokat is ábrázoltak. A művészetek fő patrónusai, az uralkodók pedig iráni hagyományt követve rendeltek falfestményeket. Talán az iszlám világ gyakran sivatagi, félsivatagi, monoton környezetének volt köszönhető, hogy rendkívüli színgazdagság jellemezte a műveiket. Igaz ez mindenekelőtt a textiliákra, szőnyegekre. A belső terekben nagy szerep jutott a különböző textiliáknak, takaróknak, függönyöknek, szövött és csomózott szőnyegeknek. Ezek díszítése termékenyítően hatott a más művészeti ágakban használt, síkban fogalmazott motívumokra. A szín iránti fogékonyság volt jellemző a kerámiákra is, amelyeknek különböző fajtái az iszlám egyik technikai csúcsát mutatják, a lüszteres, ra gyogóan színjátszó mázú kerámiákat nagy becsben tartották. Az üvegművességben már a 9. században megjelentek a színek. A 13-14. századi szíriai és egyiptomi színes üvegzománcok nagy hatással voltak például a velencei mesterekre. A fémművességben egyaránt megtalálható a bizánci hatáson alapuló ezüstberakás bronz tárgyakba, vagy a szasszanida előzményekre visszavezethető ezüst alapú niellómunka. A réz-, ezüst- és aranyberakásokat fekete pasztával, vagy nielló val kiegészítve négy színben pompázó tárgyakat készítettek. Az iszlám különös jellemzője, hogy míg a belső terek általában gazdagon díszítettek - igen elterjedt volt a stukkóból kialakított, plasztikus vagy áttört ornamentika -, az épületek kívül többnyire dísztelenek. Az iszlám világ klímája hívta életre a kertművészetet. Hitük szerint a kert a Paradicsom földi tükörképe. A birodalom különböző pontjain egymáshoz nagyon hasonló kertek jöttek létre, s a kertkultúrának a díszítő művészetre is nagy hatása volt.

Tál sárga és fekete színezésű agyagfestéssel