Az arab írás

Az arab írás eredetét az Arábia északi részén és Jordánia déli részén lakó nabateusok által használt írásban kereshetjük. Első emléke az iszlám előtti időszakból, a 3. századból maradt fenn. Az arab nyelv és írás, mint minden más semita nyelv is a mássalhangzókra fordított hangsúlyt, s a magánhangzókat nem jelezte. A nyelv és nyelvtan tökéletes ismerete szükséges ahhoz, hogy a szöveget megértsék, de még így is sok félreértésre vagy többféle olvasási lehetőségre ad alkalmat. Az arab írásnak két fő változata van: a "muszallasz" azaz háromszögű, és a "mudavvar", kerekített vagy inkább folyamatos, kurzív írás. Az első típust a dél iraki Kúfa városában fejlesztették ki, így kapta a kúfi nevet. Az iszlám első évszázadaiban a kúfi írás volt divatban, ezt használták a Korán idézetekhez az építészetben és a művészet minden területén. Ebből az egyszerű kúfi stílusból fejlődött ki később a "leveles kúfi", majd a "virágos kúfi" és a "csomózott kúfi". Az iszlámban tilos volt az emberábrázolás - bár kivételek vannak -, ezért a Korán idézetek váltak dekoratívvá. A kalligrafikus írás és a dús növényi vagy geometrikus ornamentika az alapja az iszlám művészet motívumainak.

Kalligráfiai táblázat