A gótika elterjedése az Ibériai-félszigeten

Az új francia stílust az Ibériai-félszigeten a szerkezeti újításokat mindenhová közvetítő ciszterci építészet készítette elő. Elsősorban a közeli dél-francia emlékek gyakoroltak hatást a nagy román építészeti hagyományokkal rendelkező területen, Ile-de-France klasszikus gótikája először csak az uralkodók által hívott francia mesterek munkáin érvényesült. A helyi mesterek sokáig „átmeneti stílusban” építkeztek, a gótikus formanyelv elsajátítása mellett a tömegalakítás merev , súlyos maradt. A régi és új stílus keveredése adja a spanyol és portugál gótika sajátos színezetét. Az első franciás emlékek közül kiemelkedik a portugáliai Alcobaça ciszterci kolostortemploma (1178-1223). A leghatalmasabb ciszterci kolostort clairvaux-i szerzetesek alapították, ezért alaprajza is az anyakolostorét követi. A főhajó nagy szélessége miatt sűrűn állnak az összetett pillérek, melyek a bordás, csúcsíves hevederekkel tagolt keresztboltozatokat tartják. A pillérekhez csatlakozó, a hevedereket tartó féloszlopok nem a padlóról indulnak, hanem a valamivel magasabban elhelyezett konzolokról. A szentély nagy ablakai szokatlanok a ciszterci építészetben. Alcobaça kolostortemploma – talán éppen újdonságai miatt – nem talált követőkre. Szintén franci a mester építette León (Spanyolország, 1255-1300) katedrálisát. A francia klasszikus gótika stílusát León mellett elsőként Burgos és Toledo székesegyházain ismerhetjük fel. Enricus mester jól ismerte Reims és Amiens katedrálisait, amint az a leóni körüljárós, kápolna koszorús szentély alaprajzából kiderül. Spanyolországban – ellentétben Angliával – hamar kedveltté vált ez a szentélytípus. A leóni homlokzat nehézkesebb arányai jól mutatják, hogyan alakult át a francia stílus a templomot befejező spanyol mesterek keze alatt. A fő motívum a franciás rózsaablak, de a szerkezetből hiányzik a következetesség: a háromhajós belsőnek nem logikus előkészítése a homlokzat. A tornyok elvál nak a középrésztől, mely majdnem olyan magas, mint azok. A tornyok fölfelé haladva egyre áttörtebbek, de a magasbatörést a nehézkes, vízszintes tömeg visszatartja. Barcelona székesegyháza (1298-) már magán viseli a spanyol gótika jegyeit. A háromhajós hosszház mellett kétoldalt, a támpillérek között kápolnasort alakítottak ki. A templom így igen szélesnek hat. A mellékhajók majdnem olyan magasak, mint a főhajó, melynek ablakai ezért alacsonyak, és a trifóriumzóna is a boltvállak fölé csúszik. A hajó megvilágítása így nem lesz olyan erőteljes, mint a francia katedrálisokban, de az erős déli napfény miatt ez itt nem is szükséges. A templom legérdekesebb része a négyezeti torony, mely nem a kereszthajó, hanem az első nyugati boltszakasz fölött emelkedik.

A 13. század végén nemzeti stílussá érett gótika a 15. század végéig meghatározó lesz a félszigeten. Sajátossága a tágas, csarnokszerű téralakítás, majd később a soha nem látott gazdagságú ornamentális díszítés és az angolhoz hasonló dekoratív bordavezetés lesz.

Saint-Denis, bencés apátság

Reims, Notre-Dame székesegyház, északi homlokzat