A gótika elterjedése Angliában, az angol gótika sajátosságai

Az érett romanika angol-normann építészete Európában az egyik legfejlettebb építészeti stílus volt, technikai (bordás keresztboltozat) és formai megoldásai (kéttornyos erődszerű homlokzat, háromszintes faltagolás) döntő hatással voltak az Ile-de-France-i gótikus építészet kialakulására. Ezek a szokások azonban Angliában nem vezettek olyan szintézishez, mint Saint-Denis-ben. Az új, gótikus építőstílust ezért Anglia közvetlenül Franciaországból vette át, és rövid idő alatt kialakította a helyi hagyományokhoz illeszkedő, sajátos stílusát, mely önálló fejlődésnek indulva még a 16. században is meghatározó volt. A legkorábbi gótikus építkezés Canterbury érseki templomának szentélye volt (1179-84), melyet a francia Gervasius mester vezetett. A francia kora gótikus templomokhoz való igazodás látszik a szentély körüljárós kialakításán, a kötött boltozáshoz igazodó támváltáson és a háromszintes faltagoláson. A széles kereszthajó, a nyújtott szentély és a hatalmas négyezeti torony azonban már angol sajátosságok. A francia gótikának ez a tökéletes átültetése nem volt jellemző a következő építkezésekre, melyek már a 13. századra estek.

Salisbury székesegyházát (1220-70) már az angol igényeknek megfelelő alaprajz, tömegformálás, faltagolás és dekoráció jellemzi. Az igen hosszú, háromhajós hosszházat két szélesen kiugró kereszthajó metszi, szentélye pedig egyenesen záródik. A körüljáró és a kápolna-koszorú helyett keleten a Lady Chapel hosszabbítja meg a szentélyt. Ez a sajátos elrendezés a legtöbb angol katedrálisban megtalálható, akárcsak a hatalmas négyezeti torony, mely különleges technikai feladat volt, hiszen a 120 m magas tornyot négy sarokpillér tartja, nem pedig vastag falak, mint a francia homlokzati tornyokat. A francia gótikával ellentétben itt a templom tömegének vízszintes kiterjedése vált hangsúlyossá, melyet a négyezeti torony sem tud ellensúlyozni. A széles homlokzat tagolása sem felel meg a francia szokásnak: a középső rózsaablak helyén hatalmas lándzsaablakok állnak. Ilyen hosszúkás, de mérművek nélküli ablakokat vágtak az oldalfalakba is. A lincolni katedrális (1225-) faltagolása nem követi a klasszikus arányokat: az árkádok (ahogyan a főhajó maga is) igen szélesek, a trifórium helyett Angliában megmaradnak a karzatok, ennek megfelelően árkádnyílásaik is sokkal szélesebbek, hangsúlyosabbak. A felső ablakzóna ezért sem lehet olyan magas, mint a francia katedrálisokban, ahol majdnem akkorák az ablakok, mint a földszinti árkádok. A legérdekesebb mégis a boltozat. A bordás boltozatnak Angliában a legkülönbözőbb formáival kísérleteznek, hogy minél meghökkentőbb hatást keltsenek. A támaszrendszer ebből adódóan igen összetett. Az elkövetkező évszázadokban a boltozás ilyen irányú fejlődése vezet el a legyező-, tölcsér- és egyéb dekoratív hatású, bonyolult boltozatok kialakulásához.

Canterbury, székesegyház

Salisbury, székesegyház