A középkor kultúrájának alakulása

A középkor kultúrájának alakulását számos tényező határozta meg. A népvándorlás kora (375-től), illetve a Nyugat-római Birodalom bukása (476) jelöli a középkor kezdetét. Keleten a legnagyobb változást előidéző hatás a képrombolás kora (726-843). Ebben az időben éles vita kerekedett III. Leó bizánci császár és II. Gergely római pápa között a képek tiszteletével kapcsolatban. A császár 730-ban rendeletben tiltotta meg mindenféle emberalakú ábrázolását Krisztusnak, Máriának, az angyaloknak, és a szenteknek, illetve elrendelte az ilyen képek megsemmisítését. Keleten a 9. században bekövetkezett képrombolás (ikonomachia) véget vetett a bizánci plasztika fejlődésének. A festészet néhány évtizedes szünet után ismét polgárjogot kapott a bizánci művészetben. A szobrászat azonban (különösen a nagyméretű szobrok műfajai mint a tiltott faragott képeknek tipikus képviselői) végül kirekesztődött. A képromboló harc folyamán azonban néhány szobrász Bizáncon kívül tovább alkotott. Keleten a mozaikok, a freskófestészet, az ikon, az elefántcsont-faragás, a könyvfestészet és ötvösség műfajai váltak általánossá. A képrombolás korszaka utáni idő az ikonfestészet első virágkora.