Ikonográfia: (a görög eikon „kép” és a graphé „leírás” szóból) a művészettörténetnek az a területe, amely a műalkotások tárgyával vagy jelentésével foglalkozik, a szimbólumok és az attribútumok értelmét magyarázza. A formai szempontokat sokszor figyelmen kívül hagyja.

Katakomba: (görög-latin:”temető”) az elnevezést a Callixtus-temetőről (coemeterium ad catacumbas) kapta Föld alatti folyosórendszerből álló temetkezési hely. A keresztényüldözések idején istentiszteleti helyként is szolgált. A legtöbb katakomba Róma mellett található, gyakran falfestményekkel díszített.

Képrombolás (ikonoklasztázia, ikonoklaszmosz): A Bizánci Birodalomban 726 és 843 között zajló mozgalom, amely a képek túlbuzgó, már-már bálványimádó, vallásos tisztelete ellen lépett fel. Alapját a zsidó vallásból, illetve a képek tiszteletének ószövetségi tilalmából nyerte. III. Leó császár kihasználva a képromboló (ikonoklaszt) mozgalmat, birtokelkobzással gyengítette meg a kolostorok hatalmát, s az egyházi birtokokat szétosztotta támogatói között. Rendeletet adott ki a Krisztust, Máriát, a szenteket és angyalokat emberi alakban ábrázoló műalkotások elpusztítására. Meg kell jegyeznünk tehát, hogy itt nem arról van szó, hogy a műalkotásokat válogatás nélkül pusztították volna el, hanem hogy az isteni természettől idegennek érezték annak fizikai formában való megjelenését, ezért sokhelyütt például a megsemmisített Krisztus ikonok helyére az őt szimbolizáló keresztet festették. A több mint egy évszázadon keresztül tartó teológiai vita végül a képtisztelők (ikonodulok) győzelmével zárult egy 843-ban tartott zsinaton. Fő érvként az szolgált a képtisztelők kezében, hogy Isten megtestesült Jézus Krisztusban, aki ezáltal kézzelfogható valósággá vált, így viszont ábrázolható is.

Ókeresztény művészet: a kereszténység első évszázadainak, körülbelül a 6. század közepéig tartó művészete. Kezdetben csak a festészetben nyilvánult meg, majd kialakultak egyéb műfajai is.

Ottó-kor: a számos Ottó nevű uralkodó által jelzett 10. századtól a 11. század első harmadáig tartó történeti időszak. Művészete a népvándorlás kori és a Karoling-kori hagyományt magába olvasztó korszak.