A klasszikus gótikus katedrális

A Suger apát elveinek megfelelő, az építészeti forradalmat beteljesítő, az európai gótika számára kiindulópontot jelentő három klasszikus katedrális a chartres-i, a reims-i és az amiens-i Notre-Dame.

Chartres (1194-1220) székesegyháza a kora-gótikus törekvések tökéletes betetőzése. Az alaprajzon azonnal szembetűnnek a hatosztású kötött boltozatot felváltó, téglalap alakú boltszakaszok. Az építész itt már kihasználta a csúcsív adta lehetőségeket: a támaszok sűrítésével az eddigieknél jóval szélesebb és magasabb főhajót mert építeni. A szentélyrész kialakítása is minden eddiginél gazdagabb: a háromhajós hosszház és keresztház, ill. a hangsúlyos négyezet után a kórus öthajósra bővül, és kettős körüljárót képez, melyből váltakozó mélységű sugárkápolnák nyílnak. A három térrész (hosszház, keresztház, szentély) azonos jelentőségű, mégis önálló. A keresztház jobban elválik a templom testétől, mint Párizsban, mert új szerepe is elkülönült: a tér fokozatos kibontakozásában játszik drámai szerepet. A hosszház ritmusának magával ragadó lendülete a hirtelen kitáruló, fénnyel telített keresztházhoz közeledve megnyugszik, az oldalról érkező világosság mintegy "fényfalat" alkotva állítja meg és készíti fel a belépőt a templom spirituális központja, a szentély szemlélésére.

A faltagolásban három szint különül el: a csúcsíves árkádok és a velük megegyező magasságú ablakok között alacsony trifórium húzódik az egész falon. Az ablakok ilyen csoportba való rendezése (2 lándzsaablak fölött rózsaablak) először itt jelenik meg. Az árkádokat tartó pillérek és a bordákat tartó pálcaszerű faloszlopok pillérkötegekké állnak össze.

Jean d'Orbais, a reims-i Notre-Dame (1211-1311) tervezője lényegében Chartres alaprajzi és faltagolási rendszerét követte, csak az arányokat tette feszesebbé. A szentély egyszerűbb, még világosabb szerkezetű, mint Chartres-ban, mert itt elmarad a kettős körüljáró. Nyugati homlokzatán a párizsi minta továbbfejlődését láthatjuk. A háromszintes tagolást a példátlanul gazdag szobordísz teszi dinamikussá. Párizs nehézkes, sima falfelületei, vízszintes arányai Reims-ben valószerűtlenül könnyed csipkékbe oldódnak. A kapuzatok timpanonjába mérműves rózsaablakok kerültek, a figurális dísz a vimpergákra szorult. Az alsó szintet lezáró öt vimperga már belemetsződik a középső szintbe, melynek centruma itt is a sugárzó rózsaablak. A toronyaljak kettős ablakcsoportjai a tornyok ablakait készítik elő. A toronyszintre helyezett királygaléria visszafogja a formák magasba törését.

Amiens (1220-70) katedrálisán kristályosodott ki legtökéletesebb formában a gótika évszázados fejlődése. A belső tér Chartres-ban megvalósult drámai formálása itt a függőleges arányok további növelésével párosul. A szerkezet tökéletes áttekinthetősége és a fény céltudatos vezetése Suger apát eszméinek betetőzését jelentik.

A katedrálisok épületein kikísérletezett formák, szerkezeti megoldások különleges koncepció szerint megvalósított szintézise IX. (Szent) Lajos király udvari kápolnája, a párizsi Sainte Chapelle (1243-1248). A Szentföldről hozott Passió-ereklyék befogadására épített templom a palotakápolnák kétszintes hagyományát követi. Az alacsony, háromhajós alsó kápolna egy nála mintegy háromszor magasabb, osztatlan teret tart. A katedrálisokban a többhajós, bazilikális rendszer szerint megvalósított egységes tér itt új formában áll előttünk: a felső templom tulajdonképpen egyetlen hatalmas, megszakítások és mellékterek nélküli szentély. Az épületet kívül vastag támfalak erősítik, ezért lehetővé vált a falak teljes felszabadítása a boltozat terhe alól.: a Sainte Chapelle terét nem falak, hanem hatalmas, fénytől ragyogó, színes üvegfelületek határolják. Itt érzékelhető a legtisztábban, milyen fontos szerepe van a gótikus térélmény kialakulásában a festett üvegablakoknak, melyek nem a megvilágítás egyszerű kellékei, hanem egyszersmind a természetes fény átlényegítésének eszközei is. A gótika szimbolikus látásmódjának lényege, a misztikus fény tehát bonyolult mérnöki és művészi munka segítségével jött létre. A természetfeletti érzetét keltő fényhatások előidézése mellett a festett ablakok - a rajtuk látható bibliai történetek által - tartalmi jelentést is hordoznak. A páratlanul gazdag ikonográfiai program az egész üdvtörténetet felöleli a Teremtéstől az Apokalipszisig. Mindez pedig a kereszténység tizenkét oszlopán, az apostolokon nyugszik, akiknek szobrai a Sainte Chapelle pilléreit díszítik. A királyi kápolna így válik egy monumentális ereklyetartó formájában a hit teljes foglalatává.

Chartres, Notre-Dame székesegyház, alaprajz

Notre-Dame székesegyház