Gótikus keresztboltozat: a román bordás keresztboltozat továbbfejlesztése. A boltszakaszokat határoló hevederívek csúcsívesek, így azonos magasságból indulnak az átlós ívekkel. Statikailag ez a legkedvezőbb formája a bordás boltozatnak. Később az átlós íveket is csúcsívesre szerkesztették. A romanikában csak négyzetes tér fölé építettek keresztboltozatot. A boltozat átlós ívei szükségszerűen szélesebbek voltak a boltszakaszokat elválasztó hevederíveknél (a négyzet átlója hosszabb az oldalánál). Mivel azonban mindegyik félköríves, a hevederívek alacsonyabban záródtak volna az átlós íveknél. Így szokatlanul „hullámzó” boltozatfelület keletkezett volna. Hogy ezt elkerüljék, és egy szintbe hozzák a záradékokat, a hevederívek kiindulópontjait fel kellet emelni. Azonban ez a megoldás statikailag kedvezőtlen szerkezetet eredményezett. A gótikában úgy oldották meg ezt a problémát, hogy a hevederíveket nem félkörívesre, hanem csúcsívesre szerkesztették, így lehetővé vált a heveder- és az átlós ívek közös boltvállról való indítása és azonos szintben való záródásuk. A klasszikus gótikában ennek következtében a boltszakaszok alaprajzi formája is megváltozhatott: felszabadult a négyzet kötöttségei alól, a boltszakaszok fekvő téglalap alakúak lettek, hogy a támok minél sűrűbben helyezkedjenek el és így szélesebb tereket is be tudjanak boltozni.
