Salamon: Ószövetségi alak, a Királyok könyvében szerepel. Dávid király és Batseba fia volt. Álmában megjelent neki az Úr, és Salamon azt kívánta tőle, hogy igazságos uralkodóként mindig különbséget tudjon tenni a jó és a rossz között. Az Úr olyan bölcsességet adott neki, amihez fogható nem volt sem előtte, sem utána. Salamont az ószövetségi Példabeszédek, az Énekek éneke és a Bölcsesség könyve szerzőjeként tartják számon. Bölcsessége megnyilvánul a kisgyermekeken perlekedő két asszony ügyében. (Az egyiknek meghalt a gyermeke, és mindkettő azt állította, hogy övé az élő másik. Salamon kardot hozatott, mint aki ketté akarja vágni a gyereket, mire az igazi anya lemondott róla, csak életben maradjon, így a király rájött az igazságra.) Salamon az igaz bíró mintaképe, ítéletét gyakran ábrázolták. Sába királynője látogatást tett nála: ezt a Háromkirályok ószövetségi előképének tartották. Mivel az Énekek Éneke vőlegény és menyasszony párbeszéde, ezt Krisztusra és az egyházra illetve Máriára vonatkoztatták.

Suger apát (1081-1151): Francia bencés szerzetes, politikus, teológus és író. VI. és VII Lajos király tanácsadója, 1122-től Saint-Denis apátja, a templom újjáépítője (1135-1144). Munkásságának céljait, elgondolásait két értekezéséből (Az igazgatásáról, A felszenteléséről) ismerjük. Az apátsági templom újjáépítésének – mely a gótikus stílus megszületéséhez vezetett – alapelveit Dionüsziosz Areopagitának Saint-Denis-ben őrzött teológiai értekezéséből merítette.