A gótika kialakulásának történelmi, eszmei, technikai háttere

A romanikában az építészet központjai a bencés apátságok (pl. Cluny) voltak. A 12. században a fejlődő városok átvették ezt a szerepet. A városok a király támogatásával építették fel székesegyházaikat. Az új stílusú katedrálisok így a királyi hatalom megtestesítői is voltak. Az első gótikus templom a francia királyok temetkezőhelye; építtetője, Suger apát pedig az udvar fontos embere volt. A Párizs melletti Saint-Denis bencés apátsága tehát az ország egyik politikai és szakrális központja volt. Suger apát célja az új templommal minden addigi épület felülmúlása volt. Szemei előtt Isten ószövetségi lakhelye, Salamon temploma lebegett. Ennek eléréséért felhasználta az előző korszak építészeti újításait, és egy teológiai-esztétikai eszme által logikus egységbe olvasztotta őket, új értelmet adva nekik. Az eszme alapja a belső teret megvilágító fény metaforikus felfogása. Az életadó fény az Istentől eredő kegyelem megtestesítője. Világosságot ad az embernek, hogy lásson. A munkával, ügyességgel, drága áldozattal készült mű (a templom), amit a szem így megcsodálhat, tökéletessége által képes felemelni a lelket, és visszavezetni a fény eredetéhez, Istenhez. Ennek a gondolatnak a konkrét kifejeződése Suger templomában a fény teljesen újfajta kezelése. A román bazilikák sötétsége helyett a gótikus templomokat a festett ablakokon beáradó színes fény tölti be, varázslatos hatást keltve ezzel, mely bűvöletbe ejti a szemlélőt, aki ezáltal nyitottá válik a természetfeletti befogadására.

Az új fényvezetést, az ablakok megnövelését a szerkezeti újítások tették lehetővé, melyek alapja a boltozási rendszer megváltoztatása. A már korábban ismert bordás keresztboltozatot Saint-Denis-ben a csúcsívvel egyesítették. Így jött létre a gótikus keresztboltozat, melyet különböző oldalhosszúságú terek fölé is biztonságosan lehetett építeni. Az eddig használt félköríves keresztboltozatot csak négyzetes tér fölé lehetett emelni, mert a különböző oldalhosszúságú sokszög (pl. téglalap) alaprajzú tér oldalaira csak eltérő magasságban záródó félkörívek szerkeszthetők. Ezek viszont statikailag kedvezőtlen szerkezetet eredményeztek volna, ezért nem is alkalmazták ezt a megoldást, inkább megmaradtak a négyzetes, kötött boltozásnál. Ezt a kötöttséget tehát a csúcsív oldotta fel. A keresztboltozatos bazilika alaprajzi rendszere így leegyszerűsödött, lehetővé vált a boltszakasz négy sarkát tartó támok sűrűbb elhelyezése, ami megengedte az eddiginél jóval szélesebb terek építését. Az alaprajz így már nem négyzetek, hanem fekvő téglalapok sorozata lett. Azzal pedig, hogy a boltozat súlyát viselő bordákat támívekkel a külső támpillérekhez kapcsolták, a falakat felszabadították minden teher alól, így azok teljesen áttörtek lehettek, hatalmas ablakoknak adva helyet. A templomnak így kialakult vázszerkezete minden részletében logikus rendszert eredményezett.