A gótika kialakulása, korai gótikus templomok

Suger apát építkezései Saint-Denis-ben a nyugati homlokzattal kezdődtek (1137-44). A normann építészetben szokásos kéttornyos, várszerűen nehézkes falakat a ritmikusan elhelyezett ablaknyílások élénkítik. A tornyok vonalában függőlegesen három részre osztott homlokzat a háromhajós belső előkészítése. Ennek megfelelően a templomnak három kapuja van, melyeket a romanikától örökölt szobordísz ékesít.

Suger az építkezést a szentélyben folytatta, ahol először alkalmazták a csúcsíves keresztboltozatot, lehetővé téve ezzel, hogy a szentélykörüljáró folyosóból sugarasan nyíló kápolnák közbeeső falszakaszok megszakítása nélkül kövessék egymást. A gótikus szentélykörüljáró trapéz alakú boltszakaszainak boltozását a csúcsívek tették lehetővé. A támpilléres szerkezet következtében kialakuló hatalmas ablakok Suger szentélyének legfontosabb részletei. Itt valósul meg mindaz, amit a természetfeletti fényről elképzelt. A tervezett kereszt- és hosszház felépítése Suger halálakor félbemaradt.

A Saint-Denis újításait felhasználó, méreteikben egymást túlszárnyalni kívánó korai gótikus katedrálisok közül kiemelkedik a párizsi Notre-Dame (1163-1249). Alaprajza jól mutatja, milyen szándék vezette az építőket. Az öthajós templom széles keresztháza a főhajót középen metszi, és alig nyúlik túl a templom szélességén. A tér így nem szakad önálló részekre, a hosszház, a keresztház és a szentély egységbe olvad. A négy mellékhajó pedig következetesen végigvonul a szentély körül, kettős körüljárót alkotva. A Notre-Dame boltozása még kötött: a főhajó hatosztású boltszakaszához két mellékhajószakasz tartozik. A támaszrendszerben viszont már nincs váltakozás, mindenhol egyforma hengeres pillérek állnak. Ugyanaz az egyöntetű tér megteremtésére való törekvés tükröződik ezeken, mint az alaprajzon. Az így egységessé alakított tér a támok ritmikus ismétlődése által sodró lendülettel ragadja magával a belépőt.

Saint-Denis kéttornyos homlokzata a Notre-Dame-on is érezteti hatását. A függőleges tagolás helyett itt azonban a kapuk fölötti királygaléria és a toronyszint árkádos galériájának sávja adja a vízszintes irányultságot, melyet a tornyok óriási lándzsaablakai ellensúlyoznak. Saint-Denis-ben a középső rész rózsaablaka éppen csak ellenállt a toronytömegek oldalsó "nyomásának", itt már a homlokzat központi motívumává válik, mely által a középső, torony nélküli rész egyenrangú lesz a szélsőkkel. Ezt támasztja alá a hármas kapuzat nagy, középső nyílása. A kapukat széles falsávok választják el egymástól, a széles homlokzat ugyanis nem három-, hanem öthajós hosszházat takar.

A korai gótika építészei a Saint-Denis-ben együttesen először alkalmazott szerkezeti megoldásokat próbálták egyre hatékonyabban, egyre nagyobb méretekben alkalmazni. Az egységesítő szándék a 13. század elejére kiérlelte azt a komplex, logikusan felépített, átlátható struktúrájú épülettípust, ami egész Európa építészetét meghatározta. Ez a gótika klasszikus korszaka.

Párizs, Saint-Denis, bencés apátság

Párizs, Notre-Dame, homlokzat, 12. század közepe