Franciaország románkori szobrászata

A román kori monumentális szobrászat elsőrendű feladata az olvasni nem tudó nép tanítása volt. A Biblia legfontosabb jeleneteit a templomok kapuzatairól, oszlopfejezeteiről és freskóiról ismerték meg. A román szobor mindig alárendelt az építészetnek, soha sem szakad el tőle.

Nem tudjuk, eredetileg hol volt elhelyezve a toulouse-i St. Serninben fennmaradt Maiestas Domini- dombormű, de biztosan valamilyen épületrészt díszített más, ugyanott fennmaradt reliefekkel együtt. A mandorlában trónoló Krisztus a kor szokásától eltérően szakálltalan. Hajának szabályos vonalakkal való érzékeltetése és ruhájának redőzete önálló, dekoratív mintaként hat, nem törekszik a valóság visszaadására. A bizánci művészet monumentális időtlenségéhez hasonlítható ez a felfogás. A domborműveket ugyanaz a szobrász készíthette, aki a szintén itt található oltárlapra a Bernardus Gelduinus nevet véste 1095 körül.

A bélletes kapuzat különösen alkalmas volt a szobrászati díszítésre. Az autun-i St. Lazare- templom nyugati kapuzatán a Cluny-ben és Vézelay-ben is dolgozó Gislebertus mester - az általános gyakorlatot követve - az Utolsó ítéletet faragta meg 1135 körül. A timpanon közepét a Maiestas Domini foglalja el, egyik oldalán a közbenjáró Mária trónol, a másikon Illés és Hénoch próféta jelenik meg. Alattuk Krisztus jobbja felől az üdvözültek, balja felől pedig a kárhozottak csoportjai láthatók. Krisztus alakja nem egészen követi a Maiestas Domini ikonográfiát, mert karjait széttárja, hogy szétválassza az üdvözülteket és kárhozottakat. Az alakok torzítottak, nyújtott arányúak. Gislebertus a testi formákat a lélek hordozóinak tekintette, a lelkeket próbálta ábrázolni. A lángnyelvekként lobogó alakok - középen a mozdulatlan Krisztussal - a jó és gonosz lelkek megtestesítői.

Egészen más felfogásról tanúskodnak Dél-Franciaország 12. századi szobrai. Az itt igen jó állapotban fennmaradt római emlékek nagymértékben befolyásolták a romanika szobrászatát. Az arles-i St. Trophime kapuzatának formája is az antik diadalívekre emlékeztet. A bejárat egy oromzatos előépítménybe illeszkedik, melyet karcsú korinthoszi oszlopok tagolnak. A timpanon egész felületét a Maiestas Domini foglalja el, lábánál, a szemöldökgerendán apostolok ülnek, a kapuzat frízén, jobb és bal felől végig a kárhozottak és üdvözültek ritmikusan rendezett sorai láthatók. Az 1150-es évek után készült kapuzat már késő román felfogást tükröz, a gazdag ikonográfiai program a nagy gótikus kapuzatok előkészítője. A stilizálásnál már erősebb a plasztikus, valósághű formaadás.

A három Maiestas Domini-relief jól mutatja a francia román szobrászat stílusfejlődését. A toulouse-i Krisztus archaikus arca, stilizált, bizáncias alakja a mindenható Isten rendíthetetlen hatalmát fejezi ki. Gislebertus Krisztusa az emberiséget kormányzó spirituális hatalom megtestesítője, Arles-ban pedig az emberarcú Krisztus Király jelenik meg.