Az ókeresztény művészet növény ornamentikája

Egyes judeo-keresztény szövegek úgy emlegetik az egyházat, mint valamilyen kertet (phyteia). A kert, a Paradicsomkert, az Úr magvető képét már a kereszténység előtti judaizmus is ismeri, s a Szentírásban Pál "új növényeknek" (neophytoi) nevezi a frissen megkeresztelteket. Ehhez kapcsolódik a Krisztust szimbolizáló életfa, valamint a frissen keresztelt embert mutató fa motívum. A háromféle tematika egyesülésének a következménye a számtalan formában megjelenő fa-, gyümölcs-, kert-, kalászábrázolás. A szőlő és a bor szimbolikája az Ószövetségben is megjelenik. Ézsaiásnál és a Zsoltárok könyvében Izráel népét a szőlővessző jelképezi, s ebből az alapvető képből további képek bontakoznak ki: János evangéliumában (Jn 15, 1-7) Jézus az "igazi szőlőtő", a tanítványok pedig a vesszők. Az Újtestamentumban a bor Krisztus vérévé lényegül. Az ókeresztény tematika fontos motívuma a hajó. A viharban hánykolódó hajó általában az Egyházat jelenti. A hajó a halászattal (csodálatos halászat az evangéliumokban), illetve a halábrázolással is kapcsolatos.

Santa Pudenziana szentélykörüljárójának boltozata