Az ókeresztény művészet állatornamentikája

A növényábrázolások mellett igen gazdag e kor állatszimbolikája is. A Szentírás számos helyén találkozunk állatokkal kapcsolatos metaforikus utalásokkal, melyek alkalmat adnak az allegorikus értelmezés számára. A bárány Krisztus egyik jelképe (lásd húsvéti bárány), a nyáj metafórája a hívek összességére vonatkozik, és a Jó Pásztorban nyer kifejezést. A galamb a lélek szimbóluma, de a szüzességé és a hívő ember erényes életéé is. A keresztény ikonográfiában olyan elemek kísérik, mint a fa, az olajfa, a pálma, a kantharosz-edény (hengeres, kihajló szájperemű edény, két ívelt, magas füllel), amelyeknek mindegyike a kertként elképzelt Paradicsomra vonatkozik. De a galamb alak a Szentlélekkel is azonosítható. Római Szent Kelemen (?-99) vértanú pápa a főnixet az ember halálának majd feltámadásának jelképeként értelmezi. De az állatok közül sok esetben megjelenik az oroszlán ("a Júda nemzetségéből való oroszlán" maga Krisztus; Jel 5,5); a sas mint a hiedelem szerint újjászületni képes állat; a szamár a pogány népeket jelképezi; a sárkány az ördög jelképe; a párduc Krisztus feltámadásáé; a páva a lélekre utal, de romolhatatlannak tartott húsa miatt a halhatatlanságé; a szarvas az Úr után áhítozó lélek jelképe.