A kora bizánci művészet

A kereszténységet kizárólagos vallássá tevő és a pogány rítusokat betiltó Nagy Theodosziusz császár 395-ben osztotta fel a Római Birodalmat két fia között: Honoriusz kapta a nyugati területeket, Arkadiosz pedig a fejlettebb keleti régiót Konstantinápoly központtal. Érdemes ehhez a 395-ös dátumhoz kötni a kora bizánci művészet kezdetét. Ekkortól gyorsult fel a keresztény vallás terjesztése, a pogány szentélyeket keresztény templomokká alakították át, valamint új templomok emelése vált szükségessé. Ez szükségszerűen maga után vonta a művészi termelés gyorsulását, az antik művészet új, keresztény tartalmakkal való átalakítását.

Konstantinápoly csaknem ezer évre Európa és a keresztény világ legfontosabb központjává vált. Az 5. század végén a várost olyan erődrendszerrel vették körül, amely évszázadokra biztosította a bevehetetlenségét. Számos nagyszabású kolostort és templomot építettek az egész birodalom területén, a legnagyobbat azonban a fővárosban, melyet az Isteni Bölcsesség számára szenteltek, amint neve is mutatja: Hagia Sophia. Ez az épület az egész középkor során példa értékűnek számított mind a keleti, mind a nyugati művészetben.

Hagia Sophia fényképe