A Kr.e. 5. század derekán divatba jött a háttér krétaporral való bedörzsölése. E technika a körvonalrajzoknak, és az egyszerű kifejezésmódnak kedvezett. Akhilleusz-festő dolgozott gyakran ilyen technikával. A későklasszikus korban megváltozott ez a technika is: a szokásos vörösalakos eljárás mellett égetés utáni többszínű festést alkalmaztak, s az éles kontúrú körvonalrajz helyett foltszerű alakokat festettek a vázára. E színhatásra való törekvés a korszak nagyfestészetét tükrözi vissza. Fehéralaposak voltak gyakran a sírokba helyezett áldozati edények, a léküthoszok is. E használat miatt később e vázákat önálló síremlékként vagy domborművön is megformálták.

Aphrodité