A felső-egyiptomi Abüdosz az egyesítés előtti és az archaikus kori Egyiptomnak egyik legjelentősebb központja volt. A VI. dinasztiától (kb. Kr. e. 2450 – 2290) kezdve Ozirisz, a túlvilág istenének legfontosabb kultuszhelye. A ramesszida korban két király, I Széthi és fia, II. Ramszesz emelt itt nagyméretű templomot.

I. Széthi temploma szinte épen maradt fenn. A pülón után két udvar következik, mindkettőben pillérsor díszíti a hátsó falat. A második udvar mögött két hüposztül csarnok vezet a templom hét egymás mellett sorakozó szentélyéhez, amelyekben I. Széthi, Ptah, Ré, Ámon, Ozirisz, Ízisz és Hórusz szobrai álltak. Ozirisz szentélye mögött a túlvilág istenéhez kapcsolódó misztériumok helyiségei találhatók. A templom második hüposztül csarnokából nyílik az a hosszú folyosó, amelynek falán a híres „abüdoszi királylista” található, benne az ország egyesítésétől I. Széthiig az összes jelentős egyiptomi király kartusa.

I. Széthi abüdoszi templomának szent kerületében, az épülettől délre helyezkedik el Ozirisz isten föld alatti álsírja. A nagyméretű sírkamrában egy mély vizű mesterséges tó közepén lévő szigeten áll a hatalmas szarkofág. A sírkamra mennyezetét tíz, 55 t súlyú pillér tartja.

A templom feltárását 1863-ban Auguste Mariette francia régész kezdte el.

I. Széthi temploma