- Művészettörténet - 7. évfolyam
- Témák és formák. Az Óbirodalom építészete
- Fogalom gyűjtemény
Álboltozat: ősi térlefedő szerkezet, amelyben a falak vízszintesen elhelyezett kő- vagy téglasorai felfelé haladva lépcsőzetesen egyre közelednek egymáshoz, míg felül találkoznak.
Díszbuzogány (Egyiptomban): az egyesítés korában a Hierakónpoliszi sólyomisten templomában elhelyezett, faragással díszített fogadalmi tárgyak. A leghíresebbek Skorpió király buzogánya és a Narmer-buzogány.
Dongaboltozat: a boltozat legegyszerűbb formája, mely elsősorban hosszanti terek lefedésére alkalmas. Egyszerű hengerfelületű boltozat, mely keresztmetszete szerint lehet félköríves, szegmensíves vagy csúcsíves.
Hieratikus írás: (ógörög, hieratikos – papi) egyiptomi írás. Az archaikus korban jelenik meg, ecsettel és tintával általában papiruszra írták.
Hieroglif írás: (ógörög, hieros – szent, glyphe – metszet, véset) egyiptomi írás. Az egyesítés korában jelenik meg, domborműként faragják, vagy ritkábban festik. A másik két egyiptomi írással ellentétben megőrizte piktografikus jellegét.
Kanópusztartó láda: : (ógörög mondabeli személy nevéből, l. Strabon: Geographika 17. könyv 1:17). A kanópusz-edényeket tartó láda.
Masztaba: (arab, mastaba – pad) téglatest vagy enyhe dőlésszögű, téglalap alapú csonkagúla alakú sírépítmény.
Naptemplom: az Óbirodalomban az V. dinasztia királyai által emelt épületek. Völgytemplomból, felvezető folyosóból és magából a templomból álltak. A templom nyílt udvarán oltár állt egy magasra megépített, piramisformájú tömör torony előtt.
Paletta: fából vagy más anyagból készült, általában ovális alakú és egy nyílással ellátott eszköz, amelyet a festő festés közben a kezében tart. A palettán helyezi el azokat a színeket, amelyekre szüksége van, így az szót átvitt értelemben is használják a festő által használt színek együttesére.
Piramis: (ógörög, pyramis – gúla) sírépítmény. Négyzetes alapra épített, gúla alakú, kőből vagy téglából készült királysír.
Szarkofág (Egyiptomban): (ógörög, sarkophagos – húsevő) kőből vagy fából készült koporsó. Az ember formájú szarkofágok csak az Újbirodalomban terjedtek el, addig Egyiptomban is ládaalakú szarkofágokba temetkeztek.
Szed-ünnep: (óegyiptomi, sd – feldíszít, felöltöztet) a király trónralépése után bizonyos időnként megismételt, a király erejének megújítására szolgáló szertartás. Felirataik szerint az egyiptomi királyok haláluk után is folytatni kívánták a szed-ünnep megünneplését.
Szerdab: (arab, sirdab – pince) szoborfülke. A halottat ábrázoló szobor elhelyezésére szolgáló fülke vagy helyiség sírépítményben.
Szereh: (óegyiptomi, srx – királyi név) királynevet keretező téglalap. Az egyiptomi királyok hivatalos címében az első nevet (a Hórusz-nevet) keretező téglalap. Tetején a Hórusz-sólyom ül, alsó felét stilizált palotahomlokzat tölti ki.
Sztélé: domborműves jelenetet és/vagy feliratot tartalmazó faragott kő. A domborműves jeleneteket tartalmazó sztélék képmezőit regiszterekre, azaz sávokra osztották, vagy a teljes képmezőn egyetlen összefüggő kompozíciót ábrázoltak.
Templom (Egyiptomban): az isten lakhelyének tartották. Az egyiptomi templom mindig fallal körülvett szent kerületben áll. A szent kerületben lehetnek más épületek is, szent tó, stb. Az Újbirodalomtól kezdve a templom részei, kívülről befelé: pülón, oszlopos udvar, hüposztül csarnok (lehet több is), bárkaszentély, áldozati asztal terme, szentély. A templomban más istenek kápolnái is sorakozhatnak.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)