Podiumtemplomok épültek szerte a provinciákban. Az egyik legépebben megőrződött ilyen épület Nîmesben, az ókori Nemaususban látható. A templomépítkezések terén azonban a keleti tartományok jártak az élen, és újultak meg egyre nagyszerűbb kivitelben. Ennek oka az itteni korábbi magasku ltúrák hagyománya. A nagy, zárt szentélykörzetek az udvar vagy emelvény közepén álló templommal, és maga a monumentalitás is levezethető helyi előzményekből. Ezen előzményeket sikeresen ötvözték előbb a görög világ, majd Róma felől érkező hatásokkal. Az új megoldások illusztrációjaként Baalbek (Héliopolisz) és Palmüra templomai tűnnek a legalkalmasabbnak. Megtalálhatók itt a látványos újítások, mint pl. a hátul karéjos tetejű kerek templom, vagy a főtemplom együttese, ahol a hatalmas, lépcsős kapuzat egy hatszögű csarnokos udvaron visz keresztül a monumentális porticusos udvarba, amelynek végén ott magasodik az emelvényre épített, amúgy is óriási templom. Hasonló monumentalitás figyelhető meg Palmüra templomegyüttesénél: a két legfőbb templom, Jupiter/Bél és Nabú épületei hatalmas, díszkapuval ellátott emelvényen álltak, melyet oszlopcsarnok vett körbe. Az előbbi épületnél az emelvényen később Bacchus temploma is helyet kapott. Mindkét templom előtt oltár állt; maguk a templomok római pódiumtemplomok voltak, akárcsak a többi kisebb templom.