Athén, Parthenon

Az Athéna Parthenósz (Szűz Athéné) templomot a perzsák Kr.e. 480-as pusztítása után kellett felépíteni. A két megbízott építész Kallikratész és Iktinosz volt, a munka 14 évig tartott (447-433). Méretei lenyűgözőek voltak, szentélyrésze szokatlan módon ketté volt osztva: a nagyobb részben a kultuszszobrot helyezték el, a kisebben a kincstár kapott helyet. Egyedülálló volt abban is, hogy cellája mind a négy oldalát frízzel díszítették. A cella belső oszlopsorait két, egymás fölött elhelyezett dór oszlopsor alkotta. Kívülről is dór oszlopsor határolta, de a kisebbik cella négy oszlopa ion volt. Ahogy már a szobrászat kapcsán szó esett róla, a templom szobordíszítését Pheidiasz felügyelte . A munka tervszerűen folyt, több mester közreműködésével. Ezek stílusa egymástól világosan elkülöníthető, mégis a munka egészén jól felismerhető a vezető mester szellemisége. A keleti oldal oromcsoportja Athéné születését ábrázolja, a nyugati Athéné és Poszeidón versengését Attika földjéért. A keleti oldal metopéi az istenek és gigászok harcát mutatják be, a nyugati oldal amazonharcot ábrázol, az északi metopék Trója pusztulását, a déliek kentaurok és lapithák (egy görög nemzetség) harcát jelenítik meg. A belső frízen a nagy athéni ünnep, az ún. Panathénaia felvonulása kapott helyet, papokkal és papnőkkel, a város héroszaival, istenekkel. A cellában állt Athéna Parthenósz 12 m magas, aranyból és elefántcsontból készült szobra, szintén Pheidiasz alkotás a. Bár a Parthenón szobordíszei csak töredékesen maradtak ránk, a részleteiben is rendkívül kifejező töredékek a klasszikus görög szobrászat alapvető forrásai.

Három istennő torzója