A görög templomforma kikristályosodása

A Kr.e. 8. században két szentélyforma létezett, az egyszerű ház-alaprajzú, és az előrenyúló falrésszel, néha oszloppal alátámasztott előcsarnokot is magában foglaló épület. Ez utóbbiból alakult ki – magának a templomfogalom átértelmezésének hatására – a jövő új szent építménye. Már külsejében is fontos volt, hogy különüljön el a hétköznapi épületektől; ennek megoldása volt az épületet körülvevő oszlopsor, ez legkésőbb a 8-7. század fordulóján megjelent. Magát a szobrot a cella (naosz) őrizte, mely gyakran megaron formájú volt. Másik fontos elv volt a hosszúsághoz 1:5 arányban viszonyuló szélesség. A következő fontos lépés volt, hogy ez a kiemelt épület anyagában is elkülönüljön a profán épületektől, tehát elkezdtek követ használni az építéshez. A 6. századból ismerjük az első tisztán kőtemplomot (Kérküra/Korfu, Artemisz-templom). Ekkorra már biztosan kialakult a dór oszloprend, és elkezdett formálódni a ion is.

Az athéni Héphaisztosz-templom