Szobrok és domborművek

A római szolgálatba állt görög művészeket elárasztották megrendelésekkel. A közönség a nagy görög művek másolatait szerette volna megszerezni, vagy ilyen stílusban készült darabokra tartott igényt. E szenvedély nem éppen a kifinomult ízlésről tanúskodott: Ciceróról, a nagy államférfiról és szónokról tudjuk, hogy a görög emlékek kiválasztásánál egyetlen szempont vezérelte: az adott szobor tárgya megfeleljen a neki kiszemelt helyhez. A tömeges másolások és utánzások kora volt ez, s egy új eljárás elterjedését vonta maga után. A keleti és görög szobrászati gyakorlattól eltérően viaszból vagy agyagból formázták meg műveiket, s ezt a segédek ültették át kőbe. Jellegzetes alakja e technikának Paszitelész, aki tevékenységéért római polgárjogot is kapott. Könyvet is írt a klasszikus alkotásokról, és az agyagban való formázás elsőségét hirdette. Jelentős görög művészek áramlottak Rómába a megrendelések után. Ilyen, a görög és római technikákat ötvöző úttörő volt a Kr.e. 1. századi Arkeszilaosz is; e művészek tevékenysége döntő módon járult hozzá a fent vázolt folyamatokhoz.

A domborművek esetében is a megrendelő szava volt a döntő, és ez a megrendelő most Róma volt. Ezen igényeknek hatására jött létre Athénben egy kifejezetten a római igényeket kielégítő másoló és historizáló irányzat, az újattikai iskola. Termékeit kristályos pontosság, a történeti stílusokat felelevenítő reliefek majdhogynem sorozatgyártása jellemzi. A képek nagy mennyiségben kerültek Itáliába, ahol hamarosan utánozni kezdték őket.

E szobrászat kapcsán két jelenségre érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik a görög alakok átértelmezése: a mitológiai jelenetek a különböző római erényeket testesítették meg, a görög filozófusok és művészek portréi pedig ezen tudományok és művészetek tiszteletét fejezték ki. A másik a megszülető római művészet jellegzetessége: a göröggel szemben nem az általánosításra, hanem a konkrét pillanat megragadására, tényszerűségre törekszenek.

Aulus Metellus