A középületek

A középületek sorából a legimpozánsabbal érdemes kezdeni: a Flavius-dinasztia legnagyobb építészeti alkotása volt a Colosseum, mely a birodalom legmagasabb arénája volt, és amely 20 évig épült. A négyemeletes épület alsó három emelete boltíves szerkezetű volt, a boltívek között görög féloszlopokkal: legalul dór, aztán ión, majd korinthoszi oszlopfővel díszítették őket. A negyedik emelet tömör falszerkezetét csak kisebb ablakok szakították meg. Belül több zónára osztott nézőtér vette körbe az ovális küzdőteret, e körül és alatt helyezkedtek el a játékokban résztvevő emberek és állatok helyiségei, valamint a csatornarendszer is, amely a vízi csatákhoz szükséges vizet száll ította. E monumentális szórakozóhely a legnagyobb volt az amphitheatrumok sorában. Hasonló népszerűségnek örvendtek a kocsiversenyek tartására szolgáló, ellipszis alakú circusok. A középen sávval kettéosztott futópályát az amphitheatrumokhoz hasonlóan lépcsős nézőtér keretezte. A legnagyobb a Kr.e. 6. században épített, a császárkorban lényegesen kibővített Circus Maximus volt. A római társasági élet fontos helyszínei voltak a közfürdők, a thermák is. Több császár is létesített ilyen épületeket, melyeknek ekkorra már megvolt a szabályos rendjük: keresztboltozatos-kupolás csarnokrendszerré váltak, a különböző hőmérsékletű fürdők mellett palaestrával (tornacsarnok) és díszparkkal. A legnagyobb thermákatCaracalla építtette, méretük még mai, romos álla potukban is lenyűgöző.

Gyakorlatibb célokat szolgált a vízvezeték, az aquaeductus: az ivóvizet szállította a hegyekből a városba; az állandó lejtés biztosítása komoly mérnöki teljesítmény volt. A vezetékeket boltíves alépítménnyel támasztották; előfordult, hogy 50 m mélységű völgyeket is áthidaltak vele. A legpompásabb vízvezetékek nem Rómában, hanem a provinciákban maradtak fenn.

Nem voltak ugyan épületek, de a város látványához hozzátartoztak a diadalívek (fornixok). Ez az íves kapu alakú építmény legtöbbször egy-, de néha két- vagy háromnyílású volt, és kettő, vagy négy oszlop határolta. Az első diadalívekről a Kr.e. 2. századból vannak adataink, s egész a császárkorig csak Rómában emelték őket. A tetejükön a győztes hadvezérnek, később a császárnak a diadalkocsis bronzszobra állt. A diadalíveket ékesítő domborművek hűen tükrözik az adott korszak szobrászatának "hivatalos" irányzatát.