U tazás a városokban

Aquincum három településből állt: az 1. század elején a Gellérthegy oldalában élt a helyi lakosság. Domitianus korában épült a Duna partján a szabályos alaprajzú katonai tábor, a castrum, körülötte feküdt a katonaváros (canabae). Másfél km-re északra, szintén a parton pedig a római polgárváros ter ült el. Ez utóbbi Traianus idejében Pannonia Inferior helytartói székhelye lett, s látványos fejlődésnek indult. A polgárváros fórumán a birodalom főisteneinek, az ún. capitoliumi triásznak (Jupiter, Juno, Minerva) temploma kapott helyet, valamint itt volt a közfürdő, a városháza (curia) és a vásárcsarnok is. A fürdő többhelyiséges, különböző vízhőmérsékletű medencékkel ellátott épület volt, déli oldalán a tornacsarnokkal (palaestra). A római városokra jellemző derékszögű utcahálóza t csak a forum közelében épült ki, itt egy-egy középület alkotott egy insulát. A vásárcsarnokban több tabernát és boltot azonosítottak: volt mécsesekre, galliai terra sigillatákra és terrakotta istenszobrocskákra szakosodott üzlet is. A település keleti részén feküdt a kikötő, a közelében nagy fazekasüzemmel. A város északi részén építették fel az amphitheatrumot; a megmaradt kőpadok némelyikébe belevésték az egykori tulajdonos nevét. A Traianust követő császár, Hadrianus idejében ( 117-138) épült meg a vízellátást biztosító aquaeductus. A település nyugati oldalán nagy temető található. A sírköveken előbb napok, csillagok, holdak jelentek meg, később az elhunyt mellképeivel díszítették őket. A polgárváros 194-ben colonia rangot kapott; ebből az alkalomból átépítették a forumot, a templom elé oszlopcsarnokot emeltek, s az oszlopfők az egyiptomi Amon isten portréját formázták. Több kisebb fürdő is létesült, az egyiknek a padlóján birkózókat ábrázoló mozaikot találtak. Ugyanekkor a várost őrtornyokkal megerősített fallal vették körül. A castrum köré települt katonavárost szabályos utcahálózattal építették meg. A lakóházak díszesek voltak, az egyikben vadászjelenetet festettek a falra. A jómódot az is mutatja, hogy az itteni amphitheatrum nagyobb volt a polgárvárosinál. Egy másik épületben pedig mozaikok és falfestmények is fennmaradtak, témájuk alapján a házat Hercules-villának hívják. A castrum északi kapuja mögötti térségen terült el a szentélykörze t, ahol a nagy római istenségek mellett keleti istenek épületei is helyet kaptak. Az 5. században, a védelmi harcok utolsó szakaszában az itteni kikötő és az amphitheatrum is beépült egy erődrendszerbe.

A Komárom közelében fekvő Brigetio a 2. sz-ra épült ki. A castrum és az azt körülvevő katonaváro s, valamint a polgárváros egymás mellett terültek el. A katonaváros közepén több keleti istennek, többek között az igen népszerű Mithrasnak a szentélye épült fel. A 3. században jelentek meg a módosabb épületek: az egyikben mitológiai jeleneteket ábrázoló falfestményre bukkantak, és nemrég került napvilágra egy mozaik is. A temetők is a jólétről tanúskodnak: egy sírból igazi luxuscikk, egy félméteres üvegedény került elő.

Az Aquincumtól délnyugatra, a mai Tác közelében találhatóak az egykori Gorsium nyomai. Az itteni castrum az 1 .a Kr.e. közepén épült. Nagyobb jelentőségre akkor tett szert, amikor Traianus intézkedései nyomán itt tartották Pannonia Inferior városainak évi gyűlését. Ekkor több villa és fogadó is létesült, valamint tabernák sora gondoskodott a vendégek kiszolgálásáról. A forumot is méltóvá tették e rendezvényhez: helyi viseletbe öltöztetett nimfák domborművével ékesített díszkutak emelkedtek, a közöttük emelkedő lépcsősorok vezettek a capitoliumi triász templomához és a mellette lévő két épülethez, melyek közül az egyik valószínűleg a gyűlésterem lehetett. A 3. században tovább bővült a forum, az egyik sarkára Minerva-szentélyt emeltek. A várost a század végén lerombolták, de újjáépült. A Minerva-szentély helyén ezután fogadó állt, melyet padlófűtéssel és festett falakkal láttak el, s az egyik szárnyát fürdőnek alakították ki.

Scarbantia Kr.u. 15-ben még kis település volt, ahová kiszolgált katonák és néhány kereskedő telepedett le. A Borostyánút azonban rajta futott keresztül, így viszonylag gyorsan kiépült, s a 70-es években városi rangot kapott. A szabályos utcahálózat is a Borostyánúthoz igazodott. A forum északi részén emelkedett a capitoliumi triásznak szentelt templom, amelyben megtalálták az istenszobrok töredékeit; stílusuk alapján észak-itáliai mesterek készítették őket. E templommal szemben egy kisebb, de Pannoniában népszerű istennek, Silvanusnak emelkedett a szentélye. A településen találtak közfürdőt és amphitheatrumot is, ez utóbbi mellett épült a Nemesis (sorsistennő)- szentély. Az épületben Dianának és Nemesisnek a domborművét is megtalálták, nyilván az állatviadalok miatt. A sírépítmények feliratai a környék életének fontos forrásai, a bennük talált üvegek és illatszeres edények jómódról tanúskodnak. A város határában a kváderkő-falazású erődítés nyomait is sikerült megtalálni.

Savaria (Szombathely) a legkorábban alapított pannoniai város, Claudius idejében már városi rangot kapott, az 1. század 2. felében a provincia fővárosa, s később is fontos kultuszközpont maradt. A település szabályos insularendszerben épült, a forumon a capitoliumi triász temploma állt. Fennmaradt egy palota is , melynek romjaira a 4. században mozaikpadlós épületet emeltek. A 2. században a város szélén megépült egy theatrum vagy amphitheatrum, valamint egy nagy közfürdő. Szintén e század végén emelték a város leghíresebb római kori emlékét, az Isis-szentélyt is. A központi podiumtemplomban kétosztatú cella kapott helyet, a lépcső előtt nagy oltár emelkedett. A 3. században széles bazaltút vezetett a szentélyhez. A város határában gazdag temetkezések nyomaira bukkantak: a sírok nagy mennyiségű luxuscikket tartalmaztak: elefántcsont-szobrocskák, borostyánfaragványok és üvegurnák kerültek napvilágra.

So pianae (Pécs) városa mintegy 500x400 m-es kiterjedésű település volt, melyet valószínűleg Hadrianus idején alapítottak, bár elképzelhető, hogy katonai előzményei voltak. Az ásatást megnehezíti, hogy jelentős részben a mai város alatt fekszik, ám az utóbbi időkben több lakóépület és egy nagyobb közfürdő is előkerült. A településnek több temetője is ismert, jelenleg csak egy feltárt. Az ottani anyag szerint a késő-római társadalom többsége keresztény volt. A városban talált ókeresztény sírkamrák felkerültek a világörökség listájára (a következő évben részletesen foglalkozunk velük).