Magánsírok: masztabák

Az Óbirodalomban az előkelők (magasrangú udvari tisztségviselők, nomoszkormányzók, az uralkodó rokonai) a királyi piramisok környékén temetkeztek, masztabákba. A magánszemélyek masztabái követik az archaikus kor királysírjainak típusát: a téglatest alakú felépítmény alatti lezárt akna mélyén van a sírkamra. A masztaba belsejében lévő helyiségek és ezek díszítése az Óbirodalom alatt jelentős fejlődésen ment keresztül. A III. dinasztia szakkarai masztabái jelentik a kezdetet: csupán egyetlen kamra, a halotti áldozatok bemutatására szolgáló halotti kápolna található a felépítményben. Egyes esetekben az itt elhelyezett fatáblára faragták az elhunyt nevét és címeit, továbbá képmását. A IV. dinasztia alatt Médumban felépült masztabákban jelennek meg az első falfestmények. A halotti kápolna jellegzetesen kereszt alaprajzú. A IV. dinasztia gizai masztabái ezzel szemben tömörek, az áldozat bemutatásának helye az épület előtt felállított sztélé, a halottnak csupán fejszobra található a masztaba aknájában.

Az V. és a VI. dinasztia szakkarai masztabáiban egyre több és egyre bonyolultabb elrendezésű belső helyiségek találhatók, ezek falait gondosan díszítették festett domborművekkel. Ezek részben a mindennapi életből vett jeleneteket ábrázolnak: mezőgazdasági munkákat, kézműveseket, írnokokat. Ugyanakkor az elhunyt is megjelenik áldozati asztalnál ülve, áldozathozók hozzák a halotti áldozatokat. A jelenetek tanúsága szerint a sírok tulajdonosai haláluk után, halotti áldozatokkal bőségesen ellátva, vidéki nagybirtokok jómódú uraiként képzelték el továbbélésüket. A masztaba falára felírt önéletrajzok sikeres, a király dicséretét kiérdemlő hivatalnoki pályafutásokat ecsetelnek.