Földművelés-állattenyésztés

Gyakran hallani, hogy az ókori Közel-Kelet a civilizáció bölcsője. Ez csak részben igaz. Azok a változások, amelyek az emberi életformában bekövetkeztek – tartós megtelepedés, majd tudatos földművelés – a világ szinte minden szegletében megtörténtek, és többnyire egymástól függetlenül. Az viszont kétségtelen, hogy jelen ismereteink szerint legkorábban ebben a térségben történt meg ez az átalakulás, mint ahogy az is tény, hogy írással, városállamokkal, esetleg ennél is nagyobb államszervezettel rendelkező civilizáció sem jött létre mindenütt, és e téren is a Közel-Keleté az elsőség.

Valamikor 10-11 000 évvel ezelőtt megjelentek az első települések a térségben. Ebben az időben még nem lehet tudatos földművelésről beszélni, hanem a vadon termő gabonafélék learatásáról lehetett szó. Az állattenyésztés feltehetőleg az árván maradt gidák felnevelésével kezdődött. Ezzel egyidőben a szerszámok is fejlettebbek lettek: a csont- vagy faeszközökbe apró kőpengéket (ún. mikrolitok) erősítettek, így az aratás sokkal gyorsabban ment. Ilyen korai települések főleg Palesztinában (ún. Natúf-kultúra), illetve kisebb mértékben Szíriában találhatók. Ezekből a kisebb településekből indulhatott ki (bár a lelőhelyek hiányossága miatt biztosat nem állíthatunk) a valódi földművelés és állattenyésztés. A Kr.e. 8-7. évezredben már bizonyíthatóan folytattak ilyen tevékenységet egy olyan sávban, amelyben megfelelő volt az évi csapadékmennyiség, megélt a vadkecske és többféle vadgabona is megtermett. Ezt a sávot, amely magában foglalja a Földközi-tenger Nyugati partvidékét (azaz a későbbi Levantét), Anatólia délkeleti hegyvonulatait és annak déli lejtőit, valamint az iráni Zagrosz-hegységet, formája után Termékeny Félholdnak nevezzük. Az itteni életmódváltozást – a korábbitól gyökeresen eltérő volta miatt – egy kutató neolit forradalomnak nevezte el. A változás inkább lassú volt, mint forradalmi, és az új életmód mellett magában foglalta az új eszközöknek és az új gondolkodásmódnak a megjelenését.