Művek és magyarázatok

A műalkotásokkal való találkozás minden egyes alkalommal jelen időben történik. Mint mikor két ember egy helyen, egy időben van. Mondhatjuk azt is, minden mű, amivel találkozunk, kortársunk, mindegy mikor született. A mű, ember alkotta dolog, képletesen szólva, készítője, önmaga helyett képmását küldte el a randevúra. A dolgok hosszabb életűek, mint az emberek, ezért az időn átívelő találkozások lehetőségeit rejtik magukban.

Egy művel való találkozás élményét, a mű hatását nem lehet szavakkal pótolni, mindig hiányérzetünk támad, ha megpróbáljuk. Nem is azért beszélünk róluk, mert pótolni vagy helyettesíteni akarnánk őket, hanem azért, mert azt is meg akarjuk érteni, mi történik velünk a találkozás közben, és kíváncsiak vagyunk rá, másokkal is ugyanez történik-e? Egyszerre éljük át a találkozást és vizsgáljuk is azt. Ezért elemezzük és szavakba öntjük tapasztalatainkat. Azután pedig azt is tudni akarjuk, hogyan és miért történik, mi okból, mi célból? Kérdéseinkre választ, magyarázatot szeretnénk, s ha úgy gondoljuk, találtunk, akkor telhetetlen módon azt is szeretnénk tudni, hogy mindig így volt-e, mikor még nem éltünk, és ebből következtetni arra, mindig így lesz-e, mikor már nem élünk. Ha elérkezünk ehhez a kérdéshez, akkor születik a történet.