Késő-mükénéi kancsó A paloták és temetkezések romjai nemcsak a hajdani freskófestészetről és domborműszobrászatról tanúskodnak, hanem a kisművészetek fejlett szintjéről is. Ez esetben is nyomon követhető a krétai hatás, de megfigyelhető annak átértelmezése is. Az ékszerekről, a berakásos tőrökről a mükénéi aknasírok kapcsán már volt szó. Emellett rendkívüli változatosságot mutat a vázafestészet. Kifejlődött egy a krétai tengeri stílus formakincsével dolgozó, de azt szabályosabban, ugyanakkor némiképp élettelenül alkalmazó irányzat, egy emberalakokat, kétkerekű foga tokat szabadon elhelyező iskola, emellett igen gyakran láthatunk madarakat a világos hátterű, többszínű vázákon. Ez utóbbi két dekorációs eljárás igen kedvelt volt a szomszédos térségekben. A vázafestészet mellett a mükénéi kisplasztika jellegzetes alkotásai a stilizált, függőleges csíkokkal festett terrakotta-figurák. Láthatunk ember- és állatalakokat, egymás mellett fekvő párokat. A leggyakoribb figura a két kezét felemelő (imádkozó?), hosszú szoknyás álló nőalak volt. Végül az elefántcsont-faragásról érdemes szót ejteni. E művészeti ág is krétai ösztönzésre jött létre, és sikerrel fejlesztette tovább annak amúgy is magas színvonalát. Az elefántcsontból készült, szfinxekkel, szárnyas oroszlánokkal és emberekkel dekorált ékszeres dobozkák és tükörtartók, valamint az önálló körplasztikai alkotások szintén keresett exportcikkek voltak, és biztosra vehető, hogy nagy hatást gyakoroltak a később kialakuló föníciai és szíriai elefántcsont-faragó műhelyekre.