Az Első Átmeneti Korban (kb. Kr. e. 2155 – 2040) több kisebb királyságra szakadt Egyiptomot a felső-egyiptomi Thébából származó XI. dinasztia (kb. Kr. e. 2040 – 1989) egyesítette újra. Az egyesítést végrehajtó király, II. Mentuhotep, Thébában, a Nílus nyugati partján építtetett hatalmas halotti templomot magának. A várost nyugatról határoló hegyvonulatban egy nagyobb beöblösödés található, ezt az egyiptomiak a „Völgy”-nek nevezték, a mai arab neve Deir el-Bahri. Ennek bejáratától északra temetkeztek II. Mentuhotep elődei, és a király ezeknek az udvarral kibővített sziklasíroknak hatalmas méretűre kibővített mását építette fel a Völgyben. Az épület a király kultuszának otthont adó halotti templom, amelynek belső udvarából nyílik a király sziklasírja.

A templom előtt lévő udvaron fákkal szegélyezett út vezetett egy teraszig. A terasz oldalát pillérek szegélyezték, mögöttük a falat reliefek borították. A teraszra rámpa vezetett fel. A teraszon oszlopcsarnok állt, protodór oszlopokkal. Az oszlopcsarnok közepén tömör felépítmény helyezkedett el. Ennek pontos alakját ma már nem lehet megállapítani, az oszlopcsarnokból kiemelkedő építmény vagy piramis, vagy masztaba, vagy mesterséges domb lehetett. Az oszlopcsarnok mögött található a belső udvar, amelyhez a kultuszhelyiségek csatlakoznak. Ebből a belső udvarból nyílik egy hosszú, a Völgy sziklájába fúrt folyosó, amelynek a végén a király sírkamrája található.