A mai Kairó északi részén volt az ókori Egyiptomban Héliopolisz városa. Héliopolisz a napkultusz központja volt, hatalmas méretű szent kerület (oldalhossza több mint 700 m) közepén mesterséges domb jelezte az egyiptomiak hite szerint azt a helyet, ahol a világ teremtése során a szárazföld először kibukkant a tengerből. Itt állt Ré napistennek és Átum teremtőistennek temploma. Héliopolisz már az Óbirodalomban az egyik legjelentősebb vallási központ volt Egyiptomban, és ezt a szerepét végig megőrizte. A Középbirodalomban a XII. dinasztiához (Kr. e. 1989 – 1791) tartozó I. Szeszósztrisz király (Kr. e. 1958 – 1914) jelentősen átépítette. A templom kapuját szfinxek és obeliszkek őrizték. Az Újbirodalom korában újból átépítették, és további obeliszkeket állítottak elé. Mára a hatalmas létesítményből csupán I. Szeszósztrisz obeliszkje maradt meg.

Az egyiptomi obeliszk karcsú kőpillér, csúcsa piramisszerűen keskenyedik. Akárcsak a szfinx, a napistent, továbbá a teremtést jelképezi. Mindig párosával állították a templom kapuja elé. I Szeszósztrisz obeliszkje 20,41 m magas, párja Kr. u. 1161-ben feldőlt és darabokra tört. Az obeliszk oldalán hieroglif írással a király kartusai és első szed-ünnepét megemlítő felirata olvashatók.