A Harmadik Átmeneti Kor elejétől Egyiptomban elterjedt a bronzöntés technikája. Jelentős vívmány a viaszveszejtéses eljárás felfedezése. Ettől kezdve a bronzszobrászat fontos művészeti ággá fejlődött.

Karomama királynénak, II. Takelóth király (kb. Kr. e. 850 – 825, XXII. dinasztia) feleségének bronzszobra gyönyörű példája az új bronzművészetnek. Kézmozdulata alapján eredetileg szisztrumot, Hathor istennő kultuszához kapcsolódó templomi csörgőt tartott kezében. Ez alapján a szobor a templomban elhelyezett fogadalmi tárgy lehetett. A királynő parókát visel, arca személyes vonásoktól mentes, enyhe mosoly látszik rajta. A karcsú testhez simuló ruha redőzeteit bámulatos mesterségbeli tudással mintázta meg a művész. A ruha díszeit finom arany- és ezüstberakással mintázta meg.

A Későkor kőszobrászatában két irányzatot lehet megkülönböztetni. Az egyik a valósághű, realista ábrázolás, a másik az óbirodalmi mintákat másoló, archaizáló stílus. Montemhat thébai kormányzó (Tanutamon király uralkodása, Kr. 664 – 656, XXV. dinasztia) szobra a realista irányzat kimagasló példája. A kopaszodó férfi arcáról idős kora ellenére tettvágy sugárzik.

Egy XXVI. dinasztiabeli (Kr. e. 664 – 525) király szobrán ezzel szemben az archaizáló irányzat figyelhető meg. A részletes kidolgozás ellenére minden személyes vonás hiányzik az arcról. A király nemesz-fejkendőt visel, homlokán ureusz-kígyóval. Ajka enyhe mosolyra húzódik.

Királyfej