A görög ihletésű vázafestészet

A görög világ felől több hullámban érkező hatások nyomot hagytak az etruszk vázafestészeten is: előbb bevándorolt mesterek nyomán a geometrikus és orientalizáló technika lenyomata figyelhető meg, majd főleg a korinthoszi illatszeres edények hatására megjelent azok helyi utánzata, az etruszko-korinthoszi váza festészet. Díszítésében a korinthoszi vázákhoz áll közel, edényformái viszont jórészt helyiek. Ezt követően felbukkan a feketealakos vázafestészet is, előbb a keleti hatást tükröző, ún. pontusi vázák tűnnek fel. A 6. század utolsó negyedében aztán az attikai mesterek hatása válik döntővé. E vázák els ő csoportját a valószínűleg bevándorló fazekasok által készített, eddig csak Caerében talált, növényi ornamentikával és emberalakokkal is díszített caerei hüdriák alkotják. A következő, már „hagyományos” feketealakos technika legjelentősebb képviselője a Micali-festő. Mintegy fél évszázados késéssel átvették a vörös alakos díszítést is, de emellett kedveltté vált az égetés utáni vörös festéssel készített, ún. ál-vörösalakos technika is.