A későkori bronzszobrászat egyik gyakori témája a macska. Egyiptomban a macskát Básztetnek, a szerelem istennőjének szent állataként tisztelték. Básztet fő kultuszhelye az alsó-egyiptomi Bubasztiszban volt, és valószínűleg a bronz macskaszobrok templomi fogadalmi tárgyként készültek. Egyiptomból számos bronz macska került a nagy egyiptomi gyűjteményekbe. A budapesti macskaszobor kiemelkedően szép képviselője ennek a típusnak.

Az ülő macskákat mindig egyenes, összezárt mellső lábakkal, egyenes tartással ábrázolták. Szemét aranyból és kristályból készült berakással készítették. A figyelmes tekintet, pofájának büszke kifejezése, és a bőr alatt húzódó izmok érzékeltetése teszik élethűvé a szobrot. Homlokán valaha skarabeuszt hordott, mint sok más macskaszobor. Ennek ma már csak a helye van meg. Mindkét fülét kétszer átfúrták arany fülbevalók számára (más bronzmacska orrkarikát is hordott) – feltételezhető, hogy nem csak a szobrok, hanem a Bubasztiszban élő szent macskák is ékszereket hordtak.

A szobor viaszveszejtéses eljárással készült. Ennek során az eredeti viaszmodellről készült, több részből álló, negatív minta belső felületét vékony rétegben viasszal vonják be. Ezután összeillesztik a negatív részeit, majd egy agyagból készült maggal töltik fel. Amikor a forró bronzot beleöntik, az kiolvasztja a viaszt, de az agyagmagon körbefolyik. Kihűlés után az agyagmag körül vékony bronzhéj, a végleges szobor marad.