Terrakotta szárnyas lovak

Szobrászat

Etruriában a kő nem volt alkalmas magas szintű szobrászat kifejlesztésére, ezért az etruszk művészek jórészt terrakotta vagy bronzszobrokat készítettek. A terrakotta szobrok, ill. nagyméretű hamvurnák magukon viselik a görög ösztönzést, ajkukon pl. ott ül az archaikus mosoly helyi változata. A Kr.e. 6-5. század fordulóján Veiiben készült terrakotta szobrok templomokat díszítettek (veii Apolló, Hermész, Létó). Pyrgiben ugyanebből az időből egy görög mintára készült oromcsoport került elő. A bronzszobrász atnak ekkoriban Caere és Vulci voltak a központjai, fejlettségüket edények, kandeláberek és más használati tárgyak sora mutatja. Emellett az üreges bronzöntés technikáját is átvették a görögöktől, s ezen művészetüket tökélyre fejlesztetve egészen az 5. század végéig gyártották magas színvonalú darabjaikat, melyek közül a Róma jelképévé vált capitoliumi farkast és egy arretiumi khimérát (oroszlánból, bikából, kígyóból és kecskéből álló keveréklény) érdemes megemlíteni. A Kr.e. 4. száz adra a művészeti központok a szárazföld belsejébe szorultak; ebből az időből maradt fenn egy orvietoi terrakotta oromcsoport, valamint két csodálatos szépségű szárnyas ló, melyek egy tarquiniai templomból kerültek elő, s feltehetőleg a templom istennőjének fogatát húzták.

A capitoliumi nőstényfarkas