A történelmi háttér

Az etruszk nép eredetéről az ókortól napjainkig vitatkoznak a tudósok. Az egyik nézet szerint keletről vándoroltak be, mások a helyi eredet mellett érvelnek, akad, aki északi beáramlást feltételez, és van, aki szerint különböző elemekből helyben alakult ki ez a nép. Akárhogy történt, régészetileg az etruszk kultúra pontosan azon a területen fejlődött ki, amelyen az őt megelőző Villanova-kultúra. Akármi is az igazság, az tény, hogy a helyi bányák jövedelméből és a kereskedelemből meggazdagodó etruszk városok – Veii, Tarquinia, Caere/Cerveteri – a Kr.e. 8. században erőteljes fejlődésnek indultak. A 7. századra ellenőrizték a Földközi-tenger nyugati térségét, és Közép-Itáliát is fennhatóságuk alá vonták. Mindeközben a városok saját utat jártak, művészetük jellegzetesen egyéni volt, tehát etruszk művészetről beszélni csak óvatosan lehet. A 6. század végén további, északabbra fekvő etruszk városok indultak fejlődésnek (Clusium/Chiusi, Volterra, Vetulonia, Arretium/Arezzo), és szinte az egész Itáliai-félszigetet elfoglalták. A hagyomány szerint Róma fölött is etruszk királyok uralkodtak, míg Kr.e. 509-ben el nem űzték őket. Fél évszázaddal később tengeren legyőzik őket a görögök, s ezzel megkezdődött lassú politikai hanyatlásuk. Egy kulturális másodvirágzás után a Kr.e. 3. században Róma fennhatósága alá kerültek.