Az egyiptomi művészet korszakai, stílusai

Az ókori Egyiptom – Mezopotámia mellett – az emberi történelem egyik legelső magaskultúrája. A Nílus évenkénti áradását hasznosító öntözéses mezőgazdaság biztosította azt a jólétet, amely a Kr. e. 4. évezred végén lehetővé tette két államalakulat, Felső-Egyiptom (délen, a Nílus völgyében) és Alsó-Egyiptom (északon, a Nílus deltájában) kialakulását. Kr. e. 3000 körül a két állam egyesülése révén jött létre az egyiptomi királyság, amelyben írástudó hivatalnoki-papi réteg irányított egy központosított, bonyolult felépítésű államszervezetet. Az egyiptomi írások (a hieroglif, a hieratikus és a később kialakult démotikus) a mezopotámiai ékírás mellett az emberiség legelső írásrendszerei.

A többistenhívő, politeista egyiptomi vallás üzenetének hordozója az egyiptomi művészet. Az istenek lakásaként szolgálnak a templomok; az istenként tisztelt király halál utáni életét teszik lehetővé a múmiáját védő piramisok és a Királyok Völgye sziklába vájt hatalmas királysírjai; szerényebb méretben hasonló célt szolgálnak a papok és hivatalnokok sírjai. A szobrok, mint a templomi istentisztelet tárgya, isteneket vagy isten-királyokat; mint a halotti kultusz tárgya, holtakat ábrázolnak. A templomok és sírok falait szent szövegek, vallásos, vagy a túlvilági élethez kapcsolódó jeleneteket ábrázoló domborművek és falfestmények borítják.

Ugyanakkor a főemberek gazdagságuk kifejezésére művészien díszített bútorokat és fegyvereket, faragott kőedényeket és drága szőtteseket készíttettek. Ezek a díszes tárgyak a sírba elhelyezett sírmellékletként maradtak fenn.

Az egyiptomi művészetet az egyiptomi történelem alapján lehet időrendi korszakokra felosztani. Az egységes, központosított állam többször felbomlott, és ekkor Egyiptom több, kisebb királyságra esett szét: ezeknek a korszakoknak neve átmeneti kor. Az egyes korszakokat a sorszámozott uralkodói dinasztiák alapján lehet tovább bontani. Az egyiptomi neolitikumot, újkőkorszakot (Kr. e. 6. – 4. évezred) követi az archaikus kor (I. – II. dinasztia, kb. Kr. e. 2955 – 2635), az Óbirodalom (III. – VI. dinasztia, kb. Kr. e. 2635 – 2155), az Első Átmeneti Kor (VII. – X. dinasztia, kb. Kr. e. 2155 – 2040), a Középbirodalom (XI. – XII. dinasztia, Kr. e. 2040 – 1791), a Második Átmeneti Kor (XIII. – XVII. dinasztia, Kr. e. 1791 – 1550), az Újbirodalom (XVIII. – XX. dinasztia, Kr. e. 1550 – 1070), a Harmadik Átmeneti Kor (XXI. – XXIV. dinasztia, Kr. e. 1070 – 716), a Későkor (XXV. – XXX. dinasztia, Kr. e. 716 – 332). Nagy Sándor hódításával kezdődik a Ptolemaiosz-kor (Kr. e. 332 – 30), Kleopátra halálával a római kor (Kr. e. 30 – Kr. u. 395). Az utóbbi két kor neve összefogóan görög-római kor. A kereszténység elterjedése véget vetett a hagyományos egyiptomi kultúrának, és vele együtt az egyiptomi művészetnek is; az utolsó hieroglif felirat Kr. u. 394-ben készült.