A római várostervezés újításai

A hippodamoszi városépítészet Kr.e. 5. századtól kezdve az egész ókori világban elterjedt, így ezt a rómaiak is átvették. Mivel a köztársaság időszakában Róma lakossága ugrásszerűen megnövekedett, megjelentek a többemeletes bérházak; e nagy épülettömbök az egymásra merőleges utcák által határolt szigeteket, insulákat képeztek. Emellett szükségessé vált új coloniák építése is. Egyes új városok határait a terepviszonyokhoz alkalmazkodva húzták meg, de azon településeknél, melyek stratégiailag fontos helyen feküdtek, szabályos négyszög alakú külső falat építettek, a katonai táborok (castrumok) mintájára. E táboroknál minden fal közepén, egymással szemben helyezkedtek el a kapuk, s széle s főútvonallal kötötték össze őket. Az egyik főút volt a cardo, a másik a decumanus, találkozásuknál létesült a forum. A mellékutcák a két főútvonallal merőlegesen, ill. párhuzamosan húzódtak, és belül a falak mentén is út húzódott. Ezt az újítást már a Kr.e. 4. századtól bevezették, ekkor épült így Róma kikötője, Ostia. A meghódított városok közepén is forumok létesültek, vagy ha már voltak, igyekeztek szabályossá tenni azt. E téren a két római rendezőelv a szimmetria és az axialitás, utóbbi egy épület vagy épületcsoport egy főtengelyen való elhelyezését jelenti, ez esetben a szimmetriát a tér egy hangsúlyos pontja biztosítja. A teret a görögöktől örökölt oszlopcsarnokokkal, itteni nevükön basilicákkal zárták le, de ezek a csarnokok mindig a tér határoló vonalában épültek. Eleinte a tér felé nyitott csarnokok voltak, később díszes bejárattal ellátott zárt épületekké váltak, melyek a fényt középső, szándékosan magasabbra épített részből kapták. E forma később a keresztény templomépítészet alapvető épülete lesz.

A monumentális építkezések megvalósításához egy új falazási mód, az opus caementicium segítette az építőket. Lényege az volt, hogy nagy szilárdságú malterba kőtörmeléket ágyaztak, ezt kívülről kő-, majd égetett téglaréteggel burkolták. Az így kapott anyagot görbülő síkban is formálhatták, tehát a boltívnek és boltozásnak is ragyogóan megfelelt. A boltív elterjedése nagyméretű tartószerkezetek építését is lehetővé tette, így többek között mesterséges teraszok, hidak alátámasztására is szolgált.

A köztársasági Róma