Az ó- és a közép-babiloni művészet bemutatása

Az óbabiloni korművészete sok területen a korábbi hagyományok szerves folytatását jelenti, a hagyományok legszorosabb követése a dombormű és a szobrászművészetben érzékelhető a legszembetűnőbben. A korszak szobrászatának csupán kevés emlékét ismerjük, a mári városából előkerült szobrok a sumer típusokat követik. Az alakok azonban a kaunakész helyett hosszú, a test nagy részét befedő köntöst viselnek. A korszakból maradt fenn a mezopotámiai falfestészetnek egyik legjelentősebb emléke: a márii királyi palotafalfestményei.

A középbabiloni ún. kassu korművészetének legjellegzetesebb darabjai az ún kudurruk. A kudurrukat valószínűleg szentélyekben állították fel. Sokszor "határkőnek" fordítják le, mivel a kudurruk egy részén királyi földadományt rögzítenek. Bár a legtöbb kudurru a kassu időszakból származik az újbabiloni dinasztia ideje alatt is szokásban volt. A kudurrukon ábrázolt domborművek a sávos beosztással, illetve ikonográfiájukban követik a korábbi időszak domborműveinek hagyományát. A jelenetek témája azonban eltér. A domborműveken a korábbi invesztitúra és áldozati jelenetek helyett istenjelvények és istenszimbólumok túlsúlya a jellemző.