A római köztársaság terjeszkedése és birodalommá válása

Az etruszk uralkodók elűzését követően (Kr.e. 510 k.) Róma mintegy 100 évig nem gondol terjeszkedésre, erejét a védekezésre fordítja. Onnantól fogva azonban története a folytonos területszerzés jegyében telik részint a szomszéd népek, részint, már később, a távolibb hatalmak rovására. E harcok során fokozatosan megszerezte az Itáliai-félsziget feletti uralmat, majd a Kr.e. 3. század közepétől a Földközi-teng er térségében is nagyhatalmi pozíciót szerzett. A Kr.e. 1. századra vitathatatlanul a legerősebb hatalom a régióban. Hódításai során bekebelezte a föníciai gyarmatvárosok területeit, a görög világot, majd a Kr.e. 1. században hatalma az Atlanti-óceántól az Eufráteszig terjedt. A terjeszkedés során kiéleződött belső feszültségek többször is polgárháborús helyzetet teremtettek. E belső válságok megoldását a principátus létrejötte hozza majd el.