A Kr.e. 2-1. évezred fordulóját sötét kornak hívják a források szegénysége miatt. Az a népvándorlási hullám, ami a Közel-Kelet nagy kultúráit is megrendítette, sőt a hettitákat el is pusztította, és ami valószínűleg a mükénéi civilizáció bukását is okozta, évszázadokra összezavarta a hagyományos kereskedelmi utakat, s az elszigeteltségben az írásbeliség is eltűnt. (Az írott hagyomány a dórok bevándorlását teszi erre az időszakra, de a dór vándorlás régészetileg nem igazolható.) A társadalom a Kr.e. 10. század végén kezd magára találni, ám a belső vándorlások és egyes területek elnéptelenedése után még mintegy két évszázadnak kell még eltelnie ahhoz, hogy a görögség újra nyisson a világ felé. A 8. században megjelenik a föníciaiaktól átvett írás, és némely régióban a túlnépesedés jelei mutatkoznak. Ekkor indul el a nagy görög gyarmatosítás, melynek a túlnépesedés megoldásán kívül már új piacok és nyersanyag-lelőhelyek felkutatása is célja volt. Ebben az időszakban vagyunk tanúi a jellegzetes görög városállam, a polisz kialakulásának, s a korszak vége felé több helyütt is türannoszok ragadják magukhoz a hatalmat. A 7-6. században Korinthosz lesz az egyik vezető kereskedelmi központ, aztán fokozatosan elkezdődik az addig sem gyenge Athén felemelkedése, és egyúttal a művészetben is a fejlődés élére áll. Mivel a fejlődés a vázafestészeten keresztül fogható meg a legjobban, célszerű először ezzel a művészeti ággal foglalkozni.