Elektron:arany és ezüst természetes keveréke, az ókori fémművesség és pénzverés gyakori alapanyaga.

Fibula: főleg bronzból, néha vasból vagy aranyból készült ruhaösszefogó tű. A Kr. e. 2. évezred végén jelent meg, s elterjedt Európában és Elő-Ázsiában is.

Megaron: nyújtott vagy ritkábban négyzetes, egy rövidebb oldalán nyitott, általában oszlopos előcsarnokú helyiség. A Közel-Keleten a Kr. e. 3. évezredben több településen is megtalálták (Ebla, Beycesultan stb.); az Égeikum térségében a mükénéi építészetben a paloták központi helyisége lett (itt a nyitott főteremben is állt négy oszlop), majd az 1. évezredben a lakóházakban, illetve a nagyobb templomok szentélyében (naosz) fordult elő.

Orientalizáló kor: a görög művészet Kr. e. 8. század végétől a 6. század elejéig tartó korszaka, melyet a keletről érkező díszítőmotívumok és technikák tömeges átvétele, ugyanakkor sajátosan görög feldolgozása s átértelmezése jellemzett.

Orthosztát: szűkebb értelemben az antik templom lábazati fala, a falazat köveinél nagyobb kövekből; tágabb értelemben az épület lábazata, melyet gyakran díszítettek.

Palmetta: 1.az asszír művészet pálmalevélre emlékeztető, gyakran sormintát követő díszítőeleme. 2. a keleti területekről a görögség által átvett és elterjesztett, a későbbi korokban is szívesen alkalmazott dekorációs elem.