Az anatóliai örökség

A hettiták a Kr.e. 3. évezred végén érkeztek Anatóliába, több más indoeurópai nyelvű népcsoporttal együtt, s kultúrájukban hamar hozzáidomultak a térség lakosságához. Ugyanakkor a Kr.e. 17. századra a régió legerősebb hatalmává lettek, akikkel a szomszédoknak is számolni kellett. Az ún. hettita óbirodalmat ugyan megdöntötte a hurri beáramlás, ám a 14. századra annyira megerősödtek, hogy ellentmondást nem tűrően söpörték el riválisaikat, s Észak-Szíriát is ellenőrzésük alá vonták.

Ezt a hirtelen jött hatalmat a képzőművészetben az anatóliai hagyományok, az irodalomban a mezopotámiai ékírásos irodalom és hagyományanyag átvételével próbálták kifejezni. A korai hettita kisplasztika, és az azon nyugvó későbbi bronzművesség is az anatóliai kézműves hagyományokra megy vissza, akárcsak az építészeti technika. Istenábrázolásaikban megfigyelhető, hogy isteneik kezdetektől azt a hosszúkás fejfedőt viselik, ami korábban is e térség ábrázolásbeli sajátossága volt. Ugyanez mondható el a kerámiára is.

A hattusasi nagytemplom raktára, Kr.e. 13. század