A gyarmatosítás okai és irányai

A Kr.e. 9-6. században a görög népesség kirajzott az Égeikumból, és új területeket vett birtokba. Ennek a gyarmatosítási hullámnak a fő iránya Szicília és Dél-Itália, illetve a Fekete-tenger térsége voltak (ezenkívül gyarmatok létesültek még Észak-Afrikában, Szíriában, a mai Franciaország területén). E kirajzásnak több oka is volt: egyrészt nyersanyagok és piacok keresése, a Fekete-tenger felől érkező gabonaellátás zavartalan biztosítása, valamint a túlnépesedés is szerepet játszott e mozgalomban. Az új telepek nagy része teljes jogú polisz volt, saját politikával és belső önkormányzattal. Másokat több görög város alapított közösen; önkormányzattal nem rendelkező kereskedőtelepek voltak, de jelentős szerepet játszottak az árucikkek, valamint az új technikák és művészeti ágak közvetítésében. Az új területek sokszor csak laza kapcsolatban álltak az anyavárossal, így érthető, ha a művészetben is gyakran saját utat jártak. A következők e területek művészetébe adnak bepillantást (a gyarmatváros szót tágabb értelemben használom, tehát ide értem a hellénisztikus alapítású városokat is).