Bazilika:Eredetileg négyszögű, oszlopsoros törvénykezési és kereskedelmi csarnok. Ebből alakult ki az ókeresztény templomfajta, amely oszlopokkal tagolt, fő- és oldalhajókból álló épület volt; ehhez később a főhajóval egyenlő magasságú kereszthajót építettek. Ez az épülettípus főleg a nyugati területeken vált kedveltté. A középkorban tehát háromhajós tagolású templomtípust jelentett (ld. bazilikális elrendezés). A fogalom a 19. században jelentésbővülésen ment át: centrális elrendezésű székesegyházak kaptak ilyen megjelölést. Példái: Wren: Szent Pál székesegyház, Lipótvárosi bazilika.

Cardo: a tervezett római település két, egymást merőlegesen metsző főútjának egyike, a decumanus párja.

Castrum: fallal körülvett négyszög alakú, szabályos alaprajzú római tábor.

Csataszarkofág: a Kr. u. 2. század elején megjelenő, és a következő században is népszerű szarkofágtípus, amelynek oldalán a győztes csata domborműve az életnek a halál fölötti diadalát szimbolizálja.

Decumanus: a tervezett római település két, egymást merőlegesen metsző főútjának egyike, a cardo párja.

Diadalív (fornix):élő vagy halott személy tiszteletére állított, néha szoborral koronázott, ívelt kapu alakú római építmény. Főleg a birodalom nyugati területein terjedt el. Lehetett egy-vagy többnyílású is. A legtöbb diadalív Rómában épült (Titus, Septimius Severus, Constantinus stb.), de másutt is találhatók nagyméretűek (Szúsza, Szaloniki). A 18. sz-i városépítészet újra felfedezte (Párizs, Milánó).

Filozófus- és múzsaszarkofág: a Kr. u. 3. században megjelenő szarkofágtípus: oldalán a korábbi csata- és vadászat-ábrázolások helyett az intellektuális megváltást hirdető és a múzsák által kedvelt filozófusok kaptak helyet.

Forum:római városok főtere, a politikai-társadalmi élet központja, mely általában két derékszögű főút találkozásánál feküdt. A császárkor előtti forumok nyújtott téglalap alakú, épületek által határolt terek voltak (Pompeji, Forum Romanum), a császárkorban építetteket fallal határolták, oszlopsorok szegélyezték, s a tér hossztengelyében templom állt.

Mozaik: Apró kő-, vagy üvegszemcsékből összeállított, épületek falát, vagy padlózatát díszítő ábrázolás. Nagyon dekoratív hatású műfaj. A szemcséket gipsz, vagy cement alapba ágyazták, és a száradás után közeiket gipsszel töltötték ki, ezután sokszor az egész képfelületet simára csiszolták. Már az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban is alkalmazták, majd fénykorát az antikvitásban, később a bizánci művészetben élte.

Pódiumtemplom: a késő köztársaságkorban kikristályosodott két római templomtípus egyike. Korinthoszi oszlopokkal kerített, mély előcsarnokú, hossztengelyes épület, mely birodalom-szerte kizárólagos templomfajtává vált.