A bazilika

A görög sztoa volt az elődje annak a római épülettípusnak, amely a fórumok lezárására szolgált, és amely eredetileg kereskedelmi és törvénykezési csarnok volt: a basilicáról van szó, amelyből a későbbi keresztény templomtípus, a bazilika származott. Ez az épületfajta ekkorra már zárttá vált, s középső része, az ún. főhajó magasabb volt az ezt körbefogó két épületrésznél, az oldalhajóknál. A formát a zsidóság használta először vallásos épületként, s tőlük vette át az ókeresztény építészet. A 2-3. században megszaporodott a zárt basilicák építése, s birodalom-szerte megtalálhatóak ezek az emlékek; az egyik legnagyobb az afrikai Leptis Magnában épült, még eredeti rendeltetésének megfelelően (Septimius Severus építtette). A keresztények szabad vallásgyakorlásának engedélyezése (313) újabb építési hullámmal járt: az "új" vallás hívévé szegődött Constantinus Rómában is sok bazilikát emeltetett, amikor 312-ben bevonult a városba. A 3-4. századi építkezések rengeteg emlékművel ajándékozták meg az utókort; a keresztény templomok és bazilikák legváltozatosabb formái talán Thesszalonikiben láthatók. (A bazilikákról a nyolcadik évfolyamon, az ókeresztény művészet kapcsán még lesz szó.)