Csendélet:tárgyakat vagy tárgycsoportokat ábrázoló festészeti műfaj. Római virágzása után (pl. Pompeji falfestményei) a reneszánsz idején bukkant fel újra, a 17. századi holland festészetben élte fénykorát, de a műfaj még a 19 században is létezett.

Mozaik: Apró kő-, vagy üvegszemcsékből összeállított, épületek falát, vagy padlózatát díszítő ábrázolás. Nagyon dekoratív hatású műfaj. A szemcséket gipsz, vagy cement alapba ágyazták, és a száradás után közeiket gipsszel töltötték ki, ezután sokszor az egész képfelületet simára csiszolták. Már az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban is alkalmazták, majd fénykorát az antikvitásban, később a bizánci művészetben élte.

Terra sigillata: jellegzetes császárkori római edénytípus: negatív mintából készített, általában domborművel díszített, élénkvörösre égetett fénylő, vékony falú kerámia. Eredeti műhelyei Arretiumban voltak, majd Galliában és Germaniában létesültek a fő központok.