Intermédia: Dick Higgins fluxus-teoretikus által 1966-ban bevezetett, máig nagy hatású fogalom, mely eredetileg a Fluxus tevékenységét jellemezte. Szemben a multimedialitással, azaz a műfajok keveredésével, az intermedialitás a műfajok közti „üres terület” betöltésére, a műfajhatárok megszüntetésére irányul.

Kompjúterművészet: Jelentését a technika fejlődésével, a számítógép elterjedésével egyre inkább módosító fogalom, mely eredetileg, az ötvenes-hatvanas években egyaránt alkalmazható volt számítógép által irányított kinetikus művekre (pl. Nicolas Schöffer művein), illetve számítógéppel készült képekre. Mára, az interaktivitás elterjedésével összekapcsolódott más médiumokat használó irányzatokkal, pl. a videóművészettel.

pop art: Az 1950-es évektől jelenlévő nemzetközi irányzat. Célja, a mindennapi élet jelenségeit, a tömegkultúrát, a „fogyasztói kultúrát” bevonni a képzőművészetbe. Jelentős képviselői: Robert Rauschenberg, Andy Warhol, Roy Lichtenstein a magyarok közül Jovánovics György, Konkoly Gyula.

Videóművészet/Video art: a videó felhasználása a képzőművészetben. 1959-től a két fluxusművész, Wolf Vostell és Nam June Paik egymástól függetlenül kezdtek el televíziót használni alkotásaikban. A videóművészet „hivatalos” megjelenése azonban Paik és munkatársa, Shuja Abe elektromágneses képszintetizátorához, majd 1965-ös hordozhatókamera-használatához köthető. Az 1970-es években terjedt el, képváltoztatás, torzítás, megfordítás különböző formáival kísérletezik. A televízió-videó, mint új médium, hamar nagy népszerűségre tett szert, elsősorban az installációművészetben. Népszerűsége a társadalmi változások legjobb leképezőjeként rávilágít a vizualitást minden elé helyező, „képgyártó” és „képcsináló” ezredvégi információs társadalom jellegzetességeire.