hiperrealizmus: az 1960-as évek végén Amerikában és Európában kialakult irányzat. Fotó alapján készült, fotorealisztikus festmény. Célja a valóság objektív, személytelen bemutatása. Jellemző képviselői: Chuck Close, Richard Estes, Duane Hanson, a magyarok közül Birkás Ákos, Csernus Tibor, Méhes László.

Kompjúterművészet: Jelentését a technika fejlődésével, a számítógép elterjedésével egyre inkább módosító fogalom, mely eredetileg, az ötvenes-hatvanas években egyaránt alkalmazható volt számítógép által irányított kinetikus művekre (pl. Nicolas Schöffer művein), illetve számítógéppel készült képekre. Mára, az interaktivitás elterjedésével összekapcsolódott más médiumokat használó irányzatokkal, pl. a videóművészettel.

pszeudo art: (görög, pszeudo-ál) Pauer Gyula által az 1970-es évek elején kidolgozott elmélet, melynek lényege a valóság és látszat elválaszthatatlansága. Szórópisztollyal hoz létre olyan háromdimenziósnak tűnő felületeket, melyek valójában kétdimenziósak.

Videóművészet/Video art: a videó felhasználása a képzőművészetben. 1959-től a két fluxusművész, Wolf Vostell és Nam June Paik egymástól függetlenül kezdtek el televíziót használni alkotásaikban. A videóművészet „hivatalos” megjelenése azonban Paik és munkatársa, Shuja Abe elektromágneses képszintetizátorához, majd 1965-ös hordozhatókamera-használatához köthető. Az 1970-es években terjedt el, képváltoztatás, torzítás, megfordítás különböző formáival kísérletezik. A televízió-videó, mint új médium, hamar nagy népszerűségre tett szert, elsősorban az installációművészetben. Népszerűsége a társadalmi változások legjobb leképezőjeként rávilágít a vizualitást minden elé helyező, „képgyártó” és „képcsináló” ezredvégi információs társadalom jellegzetességeire.