Paul Klee munkássága

Klee élete során több művészeti központban megfordult, Münchentől Párizsig, majd a Bauhausban betöltött tanári munkája révén Weimarban és Dessauban, később Düsseldorfban, de mi ndvégig saját elveit követte: "A művészet nem másolja a láthatót, hanem láthatóvá tesz." Klee pszichikus improvizációi, művészete bármilyen meglepő, a költészettel rokonítható: a metaforákkal, analógiákkal, egyéb költői képekkel való párhuzamok alapján. Azt vallotta, a "kép" lényege, hogy az ember magát és a világot maga körül benne érzékelje, hasonlóan a mozgáshoz és az egyensúlyhoz is. Mély hatást gyakorolt rá az internacionális gótika egy korai, 1901-es itáliai út során, ugyanekkor ismerte fel az architektúra erejét és fontosságát. A Blauer Reiter második kiállításán már részt vett több otthoni (svájci, berni) és müncheni év után, és nagyon közel állt hozzá a Kandinszkij-féle gondolkodás a zenéről, ritmusról és színről, ez saját kutatásai tárgyát is képezte például szín-négyzet kompozícióiban. De launay-hoz fűződő kapcsolata az orfizmus felfedezését közvetítette. Klee fordította németre Delaunay fényről írott esszéjét a Sturm részére. Klee ugyanakkor ráébredt a gyermekrajzok jelentőségére is (híres, műveiből létrehozott mappájába saját három-négy éves kori rajzait is felvette), valamint tanulmányozta a törzsi művészetet. Egészen korai, útkereső szakaszában is festett már üvegre, az avantgárd szokatlan anyaghasználata tehát az ő munkásságában is meghatározó. Számos új grafikai-festészeti eljárás is az ő nevéhez kapcsolódik: a leghíresebb ezek között az olajátviteles technika, mely egy fedőlapról egy ceruza vagy toll nyomán "átrajzolt" vonalak átvitelét jelenti egy egységesen olajjal bevont középső lapról egy harmadik, alsó lapra. Így a középső lapról véletlenszerűen olajfoltok is kerülnek az alsó lapra. Klee az akvarellt 1914-ben, a Mackéval és Louis Moillette-tel való tunéziai utazásakor fedezte fel, és élete végéig használta (a Kelet színei és formái még egyszer, 1928-ban megérintették művészetét: ekkor ugyanis Egyiptomban járt). A Bauhausban 1920-tól betöltött szerepe (először a könyvkötő műhely, majd az üvegkép műhely vezetése) meghozta neki, a "Bauhaus Buddhája"-ként emlegetett festőnek a világhírt, ám a nácik németországi hatalomra jutásával hazatért Svájcba, és egy "hieroglifikus" festészet művelésébe kezdett, valamint folytatta a még Németországban, Düsseldorfban elkezdett próbálkozásait egy újfajta divizionizmus kifejlesztésére. Pedagógiai munkásságának legfontosabb eleme az 1925-ös Bauhausbuch, a Pedagógiai vázlatkönyv.

Klee - idézet

"A művészet nem másolja a láthatót, hanem láthatóvá teszi."