Paik, Nam June (1932-): Dél-koreai származású, Németországban és az USA-ban aktív művész. Zenét és esztétikát tanult Tokióban, majd Darmstadtban Stockhausen zeneszerzőnél folytatott tanulmányokat. A neodadaista mozgalom, főként a Fluxus kulcsfigurája. 1956-ban költözött New Yorkba. Performance-eiben gyakran dolgozott Charlotte Moorman csellóművésznővel. A videóművészet és a videóművészet elméletének atyja.

Schöffer, Nicolas (Schöffer Miklós) (1912–1992): Kalocsán született, a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, majd az École des Beaux-Arts-ra járt Párizsba. 1936-tól élt Párizsban. A konstruktivizmus gyakorolta rá a legnagyobb hatást, ezért kezdett kinetikus-kibernetikai kísérletekbe, 1957-től a fényt is bevonva eszköztárába. 1961-ben Liege-ben létrehozott együttese (homlokzat-torony) köztéren megvalósult elképzeléseit tükrözi.

Export, Valie (1940-): Osztrák művésznő, munkássága középpontjában a film és a nemiség, a „nő”-téma áll. Textilipari tanulmányokat folytatott Bécsben és Linzben, 1966-ban forgatta első rövidfilmjét. 1967-ben találkozott Peter Weibellel, közös munkásságuk innentől datálódik. A bécsi akcionizmushoz közel álló felfogása következményeképp Weibellel 1970-ben kiadta az akcionizmus történetének összefoglalását. A nyolcvanas évektől pedagógiai munkássága jelentőssé vált.

Acconci, Vito (1940-): Irodalmi tanulmányok után költőként induló amerikai művész. Kezdetben, 1964 körül a minimalizmus hatott rá, a jelek, struktúrák, tér viszonyát kutatta. Irodalmi munkáiban ebben az értelemben használta a papírt, mint a valós tér modelljét, a szavakat pedig mint tárgyakat a térben. 1969-től valóban „kilépett” a térbe, konceptuális akciókat hajtott végre, 1970 óta pedig environmenteket, szobrokat, nyílt téren zajló „performance”-eket (Following piece – Követés) készít. Ugyanerre az időre tehetőek body art-munkái is, pl. a Rubling piece (Radírozó), amikor testén a bőrfelület folyamatos dörzsölésének következtében keletkező elváltozásokat szakaszonként fotón rögzítette. Gyakran használja a videót.